felbillen
felbillen tárgyatlan ige fölbillen
1. Vmi v. vki egyensúlyát vesztve, billenve felfordul, feldől. (sport, tréfás) Felbillen a pálya!: <labdarúgó mérkőzésen az egyik csapat állandó fölénye miatt> mindig csak a pálya egyik felén folyik a játék. Felbillen a teli csésze. A csónak felbillent a túlterheléstől. Rákönyökölt az asztalra, s felbillent a palack. Felbillent a székkel. Fel ne billenj! Vigyázz, mert felbillensz! Az asztal fölbillent, a zsetonok a földre hulltak. (Hunyady Sándor) || a. Vmi megbillenve felfelé lendül, felfelé ugrik. Felbillent a (ringatott) bölcső, a mérleg serpenyője.
2. (átvitt értelemben, ritka) Felbillen vmi: vminek az egyensúlya hirtelen megbomlik, megváltozik, felborul. Felbillent a pénzügyi egyensúlya, a számítása. A szaporodó kiadások következtében felbillent a költségvetés. Felbillent a lelki egyensúlya.
felbillenés; felbillenhető; felbillenő; felbillent.
