felbátorodik
felbátorodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) fölbátorodik
<Buzdítás, példa hatására v. magán erőt véve> félénkségét, habozását annyira legyőzi, hogy kész megtenni vmit; nekibátorodik. E hírre felbátorodott. A példán felbátorodva rászánta magát az erélyes fellépésre. Szent ős, … Felbátorodva új pályát nyitunk, Élet- s halálban hívek nagy nevedhez. (Vörösmarty Mihály) Abcúg Kovinyi! – ordítá most fölbátorodva Botoska Mihály, a varga. (Mikszáth Kálmán)
felbátorodás; felbátorodó; felbátorodott.
