félbe [1]
félbe [1] [e] igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a félbe- igekötős igéket.
B. Önállósítva, félbe- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű. [Félbemaradt az építés?] – Bizony félbe [= igen, félbemaradt], itt a tél.
