felbátorít
felbátorít tárgyas ige fölbátorít
Vkit szóval, példamutatással addig bátorít, buzdít, míg az meg nem tesz vmit. Felbátorítja a közbelépésre. Szavai felbátorították a csüggedőket. Athén szűzei, fogadjatok a révbe, | És bátorítsatok föl engemet. (Petőfi Sándor–Béranger) Nem mert volna eljönni; én bátorítottam föl. (Mikszáth Kálmán) || a. <Személyt, ill. csoportot, közösséget vmely körülmény> tettre bír, elszántsággal tölt el. A kedvező alkalom felbátorítja. A szomszédok ugratása csak felbátorította. A külföldi munkásság szolidaritása felbátorította a sztrájkolókat. A görögöket felbátorította a perzsák kudarca.
felbátorítás; felbátorítható; felbátorító; felbátorított.
