felakad
felakad [l-a] tárgyatlan ige fölakad
1. (népies) Fent levő tárgyon megakad, s ott függve, mozdulatlan marad; fennakad. Kalapja felakadt a fán. A gyerekek sárkánya felakadt a telefondrótokon.
2. Felakad a szeme vkinek: haldoklónak, esetleg ájultnak, epileptikus rohamban levőnek szeme a fehérjével felfelé fordulva nyitva marad és megmerevedik.
3. (népies, régies) Elakad (1), megreked (1). Jámbor földmüvelők, honi kátyúkban felakadván, | … doronggal üték a bünös lovat, ökröt. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, régies) Megütközik (2) vmin. Min akadhatott fel a censura ez ártatlan műben, alig sejthetni. (Gyulai Pál) || b. (átvitt értelemben, régies) Zavarba jön, nem tud dönteni, nem tudja, mitévő legyen. Beálltam szakácsnénak. Oh, egy magyar asszony nem akad fel ilyen állapotban. (Jókai Mór)
felakadás; felakadó; felakadt.
