felakadás
felakadás [l-a] főnév -t, (-ok), -a fölakadás
1. (ritka) Általában a felakad igével kifejezett történés, ill. állapot; az a tény, hogy vki, vmi felakad vmi(be)n; fennakadás (1). A fátyolnak a bokron való felakadása. || a. Vki szemének felakadása: <haldokló v. önkívületi állapotban> vki fölfelé fordult szemének nyitva maradása és megmerevedése.
2. (átvitt értelemben, régies) Fennakadás (3). Két új embert állítani egyszerre az itteni ügykezelésbe, nagy zavart és felakadást okozna. (Arany János) Nagy felakadása volt amiatt, hogy a lábait nem tudta hová kinyújtani. (Jókai Mór)
