felajzott
felajzott [l-a] melléknév -an fölajzott
1. (régies, választékos) Megfeszített húrú <íj, hangszer>. A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyilra gyors vadat. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Felkeltett várakozással a feszültségig fokozott, felcsigázott <lelkiállapot>. Felajzott érdeklődés, indulat, szenvedély; a végsőkig felajzott kíváncsiság. Felajzott idegekkel várt. Felajzott kedélyállapotban volt. Bokázva, félrecsapott kalappal, felajzott szívvel indul neki az életnek. (Krúdy Gyula)
felajzottság.
