fejlett
fejlett [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (határozóval) (biológia) A testi fejlődés vmely fokán levő, ill. vmely fokára eljutott <élőlény, ill. annak vmely szerve>. Gyengén fejlett gyerek, izomzat; szépen fejlett fiú, mellkas. A legidősebb hercegkisasszony gyönyörűen fejlett, felnőtt hajadon. (Jókai Mór) || a. (bővítmény nélkül) A rendes fejlődési fokot kívánatos, hasznos, tetszetős formában meghaladó. Fejlett leány. Micsoda fejlett izmok! Fejlett gyerek ez! Egyik [fiú] sem látszott fejlettebbnek. (Mikszáth Kálmán) || b. (tréfás) A természeteshez, rendes fejlődési fokhoz képest túlságos mértékben kifejlődött. Fejlett comb, kebel, lábikra. || c. <A szellemi élet vmely területén> a fejlődés megfelelő v. magas fokára jutott <ember v. emberi megnyilvánulás>. Erkölcsileg, esztétikailag, ideológiailag, szellemileg fejlett; fejlett stílus; fejlett technikájú zongoraművész. [Péterfy] fejlett művészi érzéke nem kerülhette el a francia irodalom megismerését sem. (Ambrus Zoltán) A mostani levelek csak fejlettebb stílusgyakorlatok voltak. (Kaffka Margit)
2. Fajának többi egyedéhez v. a többi élőlényhez képest nagyobb fokú működésre képes emberi v. állati képesség. Fejlett hallása, látása, szaglása van. Fejlett ízlése van. Fejlett a nyelvérzéke. Fejlett színérzéke van.
3. A fejlődéssel lépést tartó, a fejlődés általános fokán levő v. azt meghaladó <társadalmi tevékenység, jelenség>. Fejlett gazdasági viszonyok; fejlett ipari termelés; fejlett mezőgazdasági élet; fejlett technika; fejlett termelői eszközök.
