fejletlen
fejletlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. (biológia, orvostudomány) Olyan <élőlény v. szerv>, aki, amely nem tudott v. nem tud kifejlődni, fejlődésében visszamaradt, megállt; csenevész. Fejletlen csecsemő, gyerek, leány; fejletlen izomzat, koponya, mellkas, test. Korához képest fejletlen. A tizenöt éves … fejletlen ifjú karja nem volt hozzászokva az ilyen munkához. (Gárdonyi Géza) || a. <A szellemi élet vmely területén> a kellő, kívánatos színvonalat el nem érő, fogyatékos, alacsony fokú. Erkölcsileg, esztétikailag, politikailag, szellemileg fejletlen. Lehet a vers darabos, a dictio fejletlen, mindamellett a költemény becses. (Arany János)
2. Olyan <képesség>, amely a megszokottnál, az átlagosnál alacsonyabb fokú, nem kellően fejlett. Fejletlen hallása, látása, szaglása van. Nyelvérzéke fejletlen.
3. Olyan <társadalmi tevékenység, jelenség>, amely fejlődését, lendületét tekintve nem éri el a kívánt színvonalat; elmaradt. Fejletlen ipar, kereskedelem, kultúra, sportélet.
fejletlenség.
