fejlettség
fejlettség [fejlëtség v. fejlëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A fejlett (1–3) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság. Ideológiai, szellemi fejlettség; testi-lelki fejlettség. || a. Vkinek, vminek fejlett volta, állapota; a fejlődés bizonyos (magasabb) foka, színvonala. Az ipar, a tudományok fejlettsége. Feltűnt a gyermek korai fejlettsége. A meséskönyv nem felel meg a gyermekkor fejlettségének. A technika mai fejlettségével könnyű megoldani ezt a feladatot.
fejlettségi; fejlettségű.
