elbitangol
elbitangol ige (népies)
1. tárgyatlan <Jószág> gazdájától, nyájától elkóborol, idegenbe megy. A tinó sokszor elbitangol a csordából. || a. tárgyatlan Túlságosan nagy területen elszéledve legel, legelészve kószál. Ha nem tartod össze a jószágot, elbitangol a szomszéd határba is.
2. tárgyatlan (rosszalló) <Személy> dolgait (el)mulasztva hosszabb ideig kóborol vhol, csavarog. Órákig elbitangolt a városban.
3. tárgyas (rosszalló) Elpazarol, elfecsérel, rosszul v. rosszra használ vmit. Elbitangolta minden pénzét. Elbitangolta az egész délutánt. Elbitangolta a tehetségét.
elbitangolás; elbitangoló; elbitangolt.
