elbizakodik
elbizakodik tárgyatlan ige
<Személy> egyre jobban bízik képességeiben, körülményeiben, úgyhogy mind többet tart önmagáról, s ennek megfelelően egyre önhittebben, elővigyázatlanabbul viselkedik. Sikerei elkapatták, elbizakodott, s ez lett a veszte. El van bizakodva: túlságosan sokat tart önmagáról, a kelleténél jobban bízik képességeiben, körülményeiben. Ez a fickó nagyon el van bizakodva, majd megjárja! Ne bízakodj el, Detre szász! (Arany János)
elbizakodás; elbizakodó.
