egyébiránt
egyébiránt [b-i] határozószó, határozatlan (elavult) egyébaránt
A. (önálló mondatban)
1. (irodalmi nyelvben, régies) Más célból. Nem is egyébiránt indított el engem | Fölkeresni téged, Miklós, édes lelkem. (Arany János)
2. Egyéb szempontból nézve; egyébként. Nem minden csődör minden kancához alkalmas, bármi derék is legyen egyébaránt. (Széchenyi István)
B. (kötőszó-szerűen, mellékhangsúlyos szóként) Az eddigiekről más tárgyra térve. Egyébiránt Szűcs György gazda | Semmit is el nem mulaszta. (Arany János) Állj meg, ember, agyon ne tiporj, – tréfálódzott a miniszterelnök. – Egyébiránt közlendőm is van veled. (Mikszáth Kálmán)
