egyéb
egyéb [ë] névmás, határozatlan
I. melléknévi
1. (választékos) Az említett dologgal v. a felsorolt dolgokkal egy fogalomkörbe, egy csoportba tartozó, de külön névvel meg nem nevezett <dolog>; más. Alma, körte és egyéb gyümölcsök; hivatalok, intézmények és egyéb szervek; háború vagy egyéb rendkívüli esemény(ek) idején. Érdeklődéssel nézegette … a kendertilók s egyéb közönséges háziszerszámok szerkezetét. (Mikszáth Kálmán) –11 (ritka) <Személyről, személyek csoportjáról.> Midőn a költők, írók és egyéb szerkesztők a Csigában vigadtak,… rendesen felköszöntötték a régi köpenyeget. (Krúdy Gyula)
2. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> az ismerten, a szóban forgón kívül még számba vehető, számba jövő; más. Egyéb tárgy nem lévén, az elnök berekeszti az ülést. Mi egyéb oka lehetne rá? Barmok, milyeneket boldog Arábia | Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt … (Berzsenyi Dániel) „Toldi! éljen Toldi!” nem hallik egyéb hang. (Arany János) Visszajössz, mert ugyan hova mennél? | Hol lehetne egyéb helyed ennél? (Babits Mihály) –21 <Állításban:> Egyéb …, mint (hogy) … : nem csupán a szóban forgó … Egyéb dolgom (is) van, mint hogy veled törődjem! –22 <Tagadással kapcsolatban, mint(csak) v. csak, csupán szókkal összefüggésben.> Nincs egyéb dolgom, mint … v. csak … : csak az a dolgom, hogy … Messzi honom tája körül jaj be kék… Azt sem tudom, eljutok-é oda még; Vagy sohse lesz egyéb hazám, mint az ég! (Arany János)
II. főnévi egyebet [ë-e-e], egyebe [ë-e-e].
1. (gyak. határozatlan névmással v. általános névmással, főleg ilyen névmási jelzővel) Olyan dolog, amely nem azonos az ismerttel, a szóban forgóval, ettől különböző fajtájú dolog. Ez nem kő, hanem valami egyéb. Ez minden egyéb, csak nem zene. Valami egyebet szeretnék ajándékozni, nem könyvet. A jutalmazott mű akármi egyéb, csak víg eposz nem. (Arany János) A kender vetése zöld, Egyéb minden sárgulni kezd. (Arany János) [A sírgödörben] egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni … (Vajda János) Szállt, szállt képzeletük, s fölturkálta a sok apró csínyt és minden egyebet. (Mikszáth Kálmán) –11 Egyéb se kell neki: már az eddigiek is elegendők <arra, hogy vmire elhatározza magát>. Csalónak nevezte társát; annak egyéb se kellett, azonnal megpofozta a sértegetőt. Hát a király lyányát viszi egy nagy órjás; Utcu! egyéb sem kell a nemzetes úrnak: Utána ered. (Arany János) || a. <Főleg tagadással kapcsolatban, hanem, mint v. csak, csupán szókkal összefüggésben:> éppen az a dolog, amelyet a megszorító v. kirekesztő mondatban megnevezünk v. körülírunk. Az pedig nem egyéb volt, hanem (v. mint) pisztoly. Nem gondolt egyébre, csak a munkájára. Nem beszélt egyébről, csak a gyerekeiről. Nem csinál egyebet, mint egész nap alszik. Nem vitt magával egyebet, mint egy kézitáskát. A kutyák haragját nem egyéb okozta, Hanem hogy a farkast [Toldi] az udvarba hozta. (Arany János) A világból nem ismert egyebet, csak magamagát és amit megérinthetett. (Ambrus Zoltán) Nem is igen tudott már egyébről beszélni, mint a zongorázásról, a skálákról, a billentyűkről. (Krúdy Gyula) –a1 (népies) Nem egyéb … vminél: csak … (azonkívül semmi más). Jószágból a csaplárnak nem jutott Egyéb egy kuvasznál. (Petőfi Sándor) Nem tudja, hová van az én kincsem elrejtve, egyéb a madárnál. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) –a2 Nem egyébért, hanem, mint(csak), hogy…: (éppen) azért, hogy. Cseh vitéz kérdezé: miért cselekedte, | Hajóját a Dunán hogy eleresztette? | „Nem egyébért vitéz” Miklós így felelt meg, | „Hanem hogy egy csolnak elég egy embernek. (Arany János) Nem egyébért Kérnek adót tőlünk, csak, hogy szépen besodorják A nagy földes urat, pénzt adni közösbe. (Arany János) –a3 Mi egyéb, mint…: éppen a szóban forgó dolog; mi egyébért…, mint…: mi más lehetne a célja, az oka annak, hogy…; éppen a szóban forgó dolog végett, miatt. Mi egyébért másztam volna föl [a fára], mint a hadi plánum okáért? (Mikszáth Kálmán) || b. Nem egyéb, mint … : pontosabban szólva csak …; tulajdonképpen csak … Azt ugyan ágyúnak hívják, de nem egyéb, mint egy nagy puska. (Vas Gereben) || c. (személyragos alakban) Az említettől, a szóban forgótól különböző vagyontárgy, tulajdon. Nincs egyebe, csak a rajtavalója. Nem maradt egyebem, mint egy kis gyűrű. || d. (népies) Más egyéb (csak az „egyéb” szót ragozzuk): a szóban forgóval nem azonos, attól különböző dolog. Nem ettem ma más egyebet, mint (csak, csupán) egy kis kenyeret. Igyekezett a beszédet átfordítani más egyébre. (Mikszáth Kálmán)
2. Az említett, a szóban forgó dolgon v. a felsoroltakon kívül számba jövő s vele (velük) egy kategóriába sorolt, ill. sorolható ugyanolyan fajtájú dolog. Volt ott ásó, kapa, gereblye s egyéb, ami a kertben kell. Egyebet nem vettél? Lám véle laknak ugyanott az ebek, Sőt még fentebb laknak a baglyok s egyebek. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. <Statisztikai íven, kérdőíven, bizonyos kérdőpontok felsorolása után:> vmi olyan, ami a felsoroltakban nem szerepelt, de hozzájuk tartozik. Foglalkozás: őstermelő, iparos, értelmiségi, … egyéb. || b. Egyebek: <vmely szempontból ugyanebbe a kategóriába sorolt, de egyenként meg nem nevezett> ugyanolyan fajtájú dolgok. Egyebek között: a többi, fel nem sorolt, de hozzáértett dolog között; többek között; egyebektől eltekintve (helyesen: mást nem is számítva); (régies, irodalmi nyelvben) Egyebekben: egyébként, máskülönben.
3. (főleg tagadó szerkezetben) A szóban forgótól minőségben, mivoltában különböző személy v. dolog. Be nagyon illel leventének, | Isten sem teremtett tégedet egyébnek. (Arany János)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Személyről, tagadással kapcsolatban az előbbiekhez hasonló szerkezetben:> nem egyéb, mint … v. nem egyéb vkinél: éppen a szóban forgó személy. Az új vendég nem egyéb, mint Bowring. (Vas Gereben) [A hajnal] csak a cimbalmost látja benn egy padon, Kinn sem lát egyebet az öreg szolgánál. (Arany János)
