egyébként
egyébként [ë] határozószó, határozatlan (tájszó) egyébkint [ë]
A. (önálló mondatban)
1. (kissé régies) Másként, másképpen. Tehettem-e egyébként, ha egy képmutató jellemét híven akarám adni? (Kazinczy Gábor–Molière-fordítás) Nem is hítta az anyám … egyébként, mint „kis menyemasszonynak”. (Jókai Mór)
2. Ha a dolgot más szempontból nézzük; egyéb tekintetben. Az egyébként szorgalmas gyermek ma egyáltalában nem készült. || a. (is v. sem kötőszóval) Az előbb közöltektől, gondoltaktól, ill. az ezután közlendőktől függetlenül; ha a szóban forgó körülményt figyelmen kívül hagyjuk, még akkor is (sem) … [Hogy tetszik ez (a ruha)?] – A színét nem szeretem, de egyébként sem felel meg, mert drága. Nem voltam képes lépést tartani társaimmal; kik egyébkint is idegenek … voltak. (Vajda János)
B. (kötőszó-szerűen, mellékhangsúlyos szóként)
1. Az előbbiektől v. a következőktől függetlenül (azokkal bizonyos fokig ellentétben); máskülönben, különben. Ebben a két dologban nem értek egyet az előadóval, egyébként ugyanaz a véleményem. Egyébként jól van, csak kissé gyengének érzi magát. || a. <Ellentétes tartalmú közlés után:> rendes körülmények között; általában; különben. Ma nem készült, egyébként jól szokott felelni.
2. <Szembeállítás nélkül, az előbbiekhez kapcsolás kifejezésére:> … hogy a részletezést ne folytassam; különben is. A gyereknek van vasútja, autója, lovacskája; egyébként minden új játékot megvesznek neki a szülei. A zajos társalgásba merülők között felismertük Alfrédot …, Schlittert … Egyébként mind ilyenszerű alakok ültek itt. (Kuncz Aladár)
3. <Az új mondanivaló bevezetésére:> az előbb mondottakról más tárgyra térve. Egyébként mit csinálsz délután? Egyébként hogy tetszik az új főnökünk?
