bekapál
bekapál tárgyas ige
1. <Porhanyós anyagot, főleg földet> kapával behány vhova. A kiásott homokot bekapáltuk az árokba. A sírásók erősen kapálták be a földet a leeresztett koporsóra. (Jókai Mór)
2. Vmit a rá v. a belsejébe kapált földdel elborít, betakar, megtölt. Bekapálták a gyomot. || a. Bizonyos növénynek a tövét földdel feltölti. Érés előtt a kukoricát, a krumplit be kell kapálni.
3. (népies) <Vmely művelt földterületet> megkapál, elvégzi rajta a kapálást. Felényi idő alatt kapál be vagy kaszál le egy táblát, mint akárki más. (Móricz Zsigmond)
bekapálás; bekapálgat; bekapáló; bekapált; bekapáltat.
