bekapar
bekapar tárgyas ige
1. Rá kapart földdel, homokkal befed, eltakar, elrejt vmit. Bekaparja homokkal a kifolyt vért. A kutya, macska bekaparja piszkát. || a. (átvitt értelemben, ritka) Elrejt mások elől, eltüntet, eltemet vmit. Ezt az ügyet már rég bekapartuk. A múltat bekaparta egészen. (Mikszáth Kálmán)
2. (rosszalló, gúnyos) <Halottat> eltemet, elföldel. Cselkó tisztelendő úr nem akarta eltemetni, hát elvitték a kálvinista paphoz …, hogy az kaparja be a maga ritusa szerint. (Mikszáth Kálmán)
bekaparás; bekaparható; bekaparó; bekapart.
