áztat
áztat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Okozza, előidézi, hogy vki, vmi ázzék (1–3). Kendert, lent áztat; könny, vér, verejték áztat vmit; vérével áztat: <a támadók ellen> sebei árán v. élete feláldozásával véd vmit. Órák hosszat áztatott bennünket az eső. E földet hősök vére áztatá. (Eötvös József) A kocsi mögött magasra szállott a könnyű por, amit az eső már régen nem áztatott. (Móricz Zsigmond) || a. Hosszabb ideig vízben v. más folyadékban tart vmit, rendsz. azért, hogy az megtisztuljon. Áztatja a kezét, a lábát, a ruhát. Valaki a lábát | áztatta az árokban. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, régies, népies) Vkit áztat: ismételten rosszat mond róla, szapulja. Folyton pletykál, szomszédjait áztatja. Azzal áztatnak, hogy bujtogatom a népet. (Móra Ferenc)
Igekötős igék: átáztat; beáztat; beleáztat; eláztat; feláztat; kiáztat; leáztat; megáztat; összeáztat.
áztatás; áztatott.
