áztató
áztató melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely áztat vmit; áztatást végző. Kendert áztató asszonyok; a fehérneműt áztató mosónő; a földet áztató eső. || a. Áztatással kapcs., vele összefüggő, rá vonatk. (mezőgazdaság) Áztató öntözés: olyan öntözés, amely arról gondoskodik, hogy a víz tartósan érje a növények gyökerét.
II. főnév -t, -ja Nagyobb tartály v. gödör, amelyben áztatni szoktak vmit. A bőrök már harmadik hete az Áztatóban vannak. || a. (népies) Tó, mocsár, patak sekély vizű része, ahol kendert és lent szoktak áztatni. Áztatóba rak; áztatóban tart vmit. A kenderföldekhez közel volt az áztató. Ejnye vajon mit szemlélhet? | … tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. áztatóhely; áztatókád; áztatókamra; áztatószer; áztatóteknő; áztatóvíz; 2. kenderáztató.
áztatói.
