Nincs menekvés!
Nincs menekvés!
Azok a kutyák, melyek már természetüknél fogva nyugtalan, félős állatok, állandó ugatással próbálgatják megnyugtatni magukat. Innen vannak aztán azok a kutyakoncertek, melyeket olykor külterületi vidéken hallani éjszakánként. A kutya, mint társas lény, végül is így próbálja tompítani, elnyomni szorongását.
Az ugatás gyakorlatilag a félénk eb egyik védekezési módszere. Ismerek olyan pekingi palotakutyát, amely séta közben, félelmében ideges csaholási rohamok közepette nekitámad minden kutyának, akármekkora is az. A félelem tehát akár agressziót is kiválthat. Na, de mi van akkor, ha nem pekingi pincsiről, hanem valami nagydarab "gyáva nyúlról" van szó? Ez már komoly veszéllyel járhat. Például akkor, mikor egy nagy termetű fajtához tartozó eb meg van kötve, vagy pórázon sétáltatják, s így nincs módjában a menekülés. Szerencsére, az ilyen esetekben valódi támadásokra csak ritkán kerül sor.
A tapasztalatok és a statisztikák szerint azok az egyenruhások, akiket a kutya szokatlannak talál, ugyancsak félelmet válthatnak ki. A kutyaharapta postás immár közhely, illetve anekdotaszámba megy. Szerencsére az esetek többségében az "egyenruha-ellenes" ebek beérik dühös ugatással, vagy egyszerűen elmenekülnek.
A félelemérzet másik megnyilvánulásaként a kutya "bepisil". Előfordulhat ez környezetváltozásnál, mikor is az állat hirtelen elveszti biztonságérzetét. Olykor potenciális veszélyt neszel, például szokatlan tárgyakat észlel, erős zörejt hall. Ilyenkor a kan nem emeli föl a lábát, egyszerűen csak tócsát produkál ijedtében.
