Félelem a zajtól
Félelem a zajtól
Igen sok félős kutya érzékenyen reagál különböző szokatlan zajokra. Sokan a legkisebb robajra elinalnak vagy meghúzzák magukat a ház legrejtettebb zugaiban, ha például vihar közeledik.
Ez a zajtól való félelem tulajdonítható valamiféle karakterbeli gyengeségnek, vagy rossz élménynek. Például, ha pajkos gyerekek közvetlenül egy kiskutya mellett robbantottak petárdát, vagy ha az állat épp abban a pillanatban szenvedett valami fizikai fájdalmat, amikor ezzel egyidejűleg erős zajt is hallott. Mind a két fent említett dolog idővel zajtól való tartós fóbiát alakíthat ki a kutyában.
Normális körülmények között az állat lecsillapodik, ha környezetébe visszatér a nyugalom, bár vannak egyedek, amelyek képtelenek túltenni magukat a sokkhatáson. Épp ezért javasoljuk, hogy nemzeti ünnepek idején, vagy falusi búcsúk alkalmával tartsuk a kutyát pórázon.
Mint mindenütt, a megfelelő nevelés itt is segít, feltéve, ha idejében elkezdjük. Az első szabály: a félénk, megrettent állatot ne próbáljuk simogatással nyugtatni, hanem játékkal igyekezzünk elvonni a figyelmét a sokkoló robbanástól.
Ezzel egyidejűleg hozzá kell szoktatnunk apránként a zajokhoz. Például: magnóra fölvehetünk robbanászajokat, puskalövéseket, mennydörgést, ezt pedig fokozatosan, egyre nagyobb hangerősséggel játsszuk le neki, miközben játékot vagy egy-egy csemegét kínálunk föl. Akinek ideje és módja van rá, akár petárdát is robbanthat a kutya füle mellett a kertben, egyúttal szintén játékszerrel, labdával vagy valami ínyencfalattal vonva el figyelmét. A robbantgatást persze nem közvetlenül az állat közelében kell elkezdeni, a vadászember a vadászkutyát például először távoli puskalövésekkel szoktatja hozzá későbbi feladatához.
Az őrző-védő kutyáknak, például a német juhászkutyának nem szabad reagálnia a puskalövésre.
