A félelem kockázata
A félelem kockázata
A nevelés szintén módosíthatja a viselkedést, amennyiben megnyugtatólag hat az állatra, a túl szigorú, keménykezű kiképzés viszont szorongóvá teszi még a kiegyensúlyozott, társas viselkedésű és magabiztos kölyökkutyát is.
Érdemes azt is tudni, hogy egyes fajok, például a dalmata, hajlamosabbak a félénkségre, mint mások. Olykor az egész vérvonal kérdése, a szorongásos szülőktől származó kölykök többnyire öröklik elődeiknek ezt a gyöngéjét.
4-5 hónapos korban a félénk állat egyre gyakrabban kimutatja szorongását: retteg éjszaka, ha mozdul egy falevél, fél az ismeretlen személytől vagy állattól, vagy egyszerűen azért, mert egyedül hagyták. Ha idejében nem teszünk ellene valamit, fönnáll a kockázata, hogy az ijedősség a végén még fóbiává válik. Ilyenkor nyomban cselekedni kell. Ez pedig nem is olyan egyszerű. Az ember azt hinné, hogy az ilyen kölyköt "vatta között" kell nevelni, ez viszont csak még félénkebbé teszi. Ellenkezőleg, fokozatosan hozzá kell szoktatni és szembesíteni azokkal a dolgokkal, melyektől retteg. Ilyenkor a gazda legyen nyugodt, ne simogassa, ne bátorítsa kutyáját kedves szavakkal, inkább próbálja az állat figyelmét játékkal elterelni a félelem tárgyától.
A félénk kölyök nevelése, átnevelése roppant türelmet, gyengédséget igényel, nem szabad üvöltöznünk, tartózkodnunk kell a heves mozdulatoktól, mindez ugyanis csak még inkább megrettenti az állatot. A félénk kiskutya magától értetődően szenved a magánytól, ezt gyakran könnyek között nyilvánítja ki. Szoktassuk csak bátran hozzá az egyedülléthez, de sohase hagyjuk magára túlságosan sokáig, ez ugyanis csak állandó félelmet alakítana ki benne.
Ha a kutyát megfélemlítik, ha retteg, akkor elnémul, farkát hátulsó lába közé húzza, ezzel egyrészt a meghunyászkodás jeleit mutatja, másrészt mintegy "fedezi" végbélmirigyei szagjelzéseit, mintha csak akadályozni próbálná, hogy azonosítsák kilétét. Ha bárki közeledik hozzá, félelme fokozódik, lekuporodik, füleit lesunyja, pupillája kitágul, a szájszöglet "kínos mosolyra" torzul, a farok a has alá lapul, a hátgerincen remegés fut át.
Nehéz eldönteni, meghatározni, hogy az a kutya, amelyik eljutott a félelem fent vázolt stádiumáig, támadni fog, avagy nem, minthogy egyszerre mutatja a megalázkodás és az agresszív viselkedés formáit. A fülek hátralapulva a meghunyászkodás helyzetében, ugyanakkor az arcorri rész egyszerre mutathatja az agresszió és a meghunyászkodás jeleit.
