Félelem a gépkocsitól
Félelem a gépkocsitól
Nem vagyunk híjával az "autófóbiás" kutyáknak sem. Mihelyt megérzik, megneszelik, hogy az indulás immár kikerülhetetlen, elrejtőznek, elbújnak, s az embernek valósággal úgy kell bevonszolni őket a kocsiba. Persze ennek semmi haszna, hiszen a kutya ott is az egész úton remeg, liheg, ugat, s az egész utazást valóságos lidércnyomássá teszi Ennek a viselkedésformának a kialakulását úgy lehet megelőzni, hogy az állatot már igen korán hozzászoktatjuk a gépkocsihoz. Hagyjuk például az autót a kertben, nyitott ajtókkal, benne a kutya kedvenc játékszerével és némi ennivalóval, hogy felkeltse az állat figyelmét a "félelmetes masina" belsejére. Utána a gazda, a kutyát térdére véve, picit be is indíthatja a motort. Majd következhet egy rövidebb út a városban, s ha a kutya izgatottnak látszik, álljunk meg, játsszunk vagy tegyünk vele egy kis sétát. Már a következő nap megint csak hagyjuk nyitva a kocsiajtót, és igyekezzünk rábírni az ebet, hogy most már egyedül szálljon be. Nehéz eseteknél persze a dolog hetekig eltarthat, amíg eredményt látunk.
Akármi váltsa ki a kocsitól való félelmet, türelemmel, figyelemmel, szeretettel a gazda idővel kigyógyíthatja kutyáját.
Német juhászkutya csibészelés közben
Így néz ki egy francia védőruha
"Munkában" a bullterrier
A ló sem akadály - az akadályugrásnál
Ritka tantárgy: fára mászás
A kínai harci kutya is kemény harcos, ha kiképzik
Boxer-iskola...
A malinois kellemetlen ellenfél
