Az egyedi szag
Az egyedi szag
E régi dokumentumból - amely persze sok tekintetben ma már elavult, s egy sor téves megállapítást is tartalmaz - egyértelműen kiderül: elég régóta tudják, hogy a kutya az egyes embereket - szaguk alapján - képes megkülönböztetni egymástól. Azt, hogy minden embernek külön egyedi szaga van, már az első világháború körüli időszak kynologiai sajtója is megírta. A különböző szagokat viszont a mai napig sem tudjuk pontosan regisztrálni. Annyi bizonyos: az életmódtól, a táplálkozástól, az egészségi állapottól és egy sor egyéb tényezőtől függ az ember szaga. Azt is ismerjük ma már, hogy az egyedi szag főleg verejték által keletkezik. A nyomozókutya számára éppen ezért elsősorban az emberi testnek az a része "fontos", amelyik erőteljesebben választ ki verejtéket. Ilyen mindenekelőtt a láb, de tenyérfelületet, a szeméremtájékot, a hónaljat és a homlokot is a verejték fő kiválasztóhelyei közé számítjuk. Az azonosság megállapításánál a nyomozókutya főként ezek alapján tájékozódik. Külön jelentősége van a ruha szagának. Az alkohol élvezete, az erős dohányzás, valamint a meghatározott munkanemek is jelentősen hozzájárulhatnak az egyedi szag kialakulásához.
A gyakorlatlan eb feltehetően csak a nyom összesített "szaghatását" érzi, de nem képes a szagot analizálni, vagyis a különféle szagokat megkülönböztetni. A kiképzés során azonban megtanulja az egyes sajátos részletek, helyesebben illatok azonosítását, különösen a specifikus állati vagy egyéni emberi szagét. A kutatások ugyanis bebizonyították, hogy az eb az ember követésekor a nyomon maradó egyéni szagot követi, amely általában összekeveredik a talaj, az összetaposott növényzet, továbbá más szerves anyagok, valamint a cipő és a cipőkrém szagával
Érdekes, hogy nem minden kutya alkalmas egyformán a nyomkövetésre vagy egyéb szimatmunkára. S bár ennél a tevékenységnél vitathatatlanul az egyik legfontosabb követelmény a szaglás élessége, de nem ez az egyetlen követelmény! Egyelőre azonban még nem sikerült pontosan tisztázni, hogy teljesen azonos körülmények mellett miért lesz az egyik kutyából kiváló nyomkövető, s miért válik a másik alkalmatlanná erre a munkára.
Mindenesetre annyi bizonyos, hogy például a szimatteljesítmények mellett meg kell vizsgálni a kutya apportkészségét is. Ez a tulajdonság a kutya veleszületett hajlama, amely abban nyilvánul meg, hogy minden mozgó tárgyat szeret megfogni, felkapni. Nos, minél élénkebb az állatnak ez az "elhozási készsége", annál könnyebben, gyorsabban lehet kiképezni nyomkövetésre. (A gyakorlatban persze olykor előfordul, hogy egyes kiváló nyomkövető kutyák apportírozási készsége egészen minimális. Ezek a "szabályt erősítő kivételek"!)
A kutya neme is befolyásolja a nyomkövetési készséget. A kiképzők elég régóta tudják, hogy a szukák általában jobb nyomkövetők, mint a kanok.
A kutyakiképző magatartása, szakértelme is hatással van az állat nyomkövető munkájára. A kiképzőnek ugyanis a nyomkövetés folyamán irányítania, segítenie kell a kutyát. Ha ilyenfajta tevékenysége kimerül abban, hogy az ebet nyomra ereszti és követi, az állat előbb-utóbb kedvetlenül dolgozik majd, sőt később esetleg teljesen közömbössé válik a szagnyomok iránt.
A nyomkövetés eredményessége nagymértékben függ a szagnyomokra ható különböző környezeti tényezőktől, elsősorban az időjárástól és a talajtól. Az eb munkáját erősen befolyásolja például a csapadék, a levegő páratartalma, a szél, a napsütés, valamint a hőmérséklet ingadozása. Ezek közül talán a szél befolyásolja a leginkább a nyomkövető munkát. A légáramlás jelentősen megváltoztathatja a nyomviszonyokat; elsodorja a levegőben, illetőleg a talajon található szagmolekulákat, ezért a nyomvonal helye is megváltozhat.
Az erős napsütés, a nagy kánikula szinte teljes mértékben eltünteti a szagnyomokat, ráadásul a kutya szervezetére is hat a nagy meleg: liheg, s emiatt képtelen a nyomkövetéshez szükséges kitartó, folyamatos "szimatolásra".
A nagyobb esőzések ugyancsak megsemmisítik a szagnyomokat. Mint ahogy a vastag hótakaró is lehetetlenné teszi a nyomkövetést.
A talaj összetétele, minősége, szerkezete meghatározza, hogy milyen mértékben és mennyi ideig képes megkötni felületén a szagmolekulákat. Általában az alacsony növényzettel borított talaj kedvező feltételeket teremt a nyomkövetéshez. Ezzel szemben a sima, homokos, esetleg növényzet nélküli terep (pl. tengerpart, aszfaltozott utcák) nemigen alkalmas komolyabb, ilyenfajta tevékenységre.
A kutya természeténél fogva eleve képes az egyéni emberi szagra koncentrálni. Amennyiben azonban szeretnénk kihasználni ezt a természetes adottságát, akkor már egészen fiatal korában el kell kezdeni kiképzését. Arra kell szoktatni-nevelni, hogy "munkáját" sportnak tartsa. Az ember számára hasznos adottságait tehát irányítani és bátorítani kell, a nemkívánatosak pedig elnyomandók. Az erre a célra kiválasztandó kutya mutasson mohóságot a nyomkeresésben, lelje örömét az apportírozásban, legyen kemény és kitartó, ugyanakkor könnyen irányítható.
