Sportkutyák, őrző-védő ebek...
Sportkutyák, őrző-védő ebek...
Az őrző-védő kutyák tehát - legalábbis feladataikat, kiképzésüket, alkalmazási területüket és módszereiket tekintve - tulajdonképpen a rendőrkutyákból alakultak ki.
A különféle hivatalos személyiségek, "végrehajtó tisztviselők" (rendőrök, vámosok, adóbeszedők stb.) kísérő kutyája, melyet a 20. század első negyedében - szorosabb értelemben - rendőrkutyának neveztek, megtartotta azt a feladatát, hogy gazdáját (illetve az adott tisztviselőt) szolgálatának gyakorlása közben az embert sokszorosan felülmúló érzékszerveivel, gyorsaságával, ügyességével, erejével és kitartásával támogassa, kiegészítse. A kutya növelte gazdája biztonságérzetét, tekintélyét, és általában preventív módon hatott a különböző bűncselekmények elkövetése ellen. Támogatta gazdáját a következő feladatokban: olyan helyiségek végigkutatása, melyek akár természettől, akár építési módjuktól, akár rendeltetésüknél fogva áttekinthetetlenek, mint például zegzugos, sötét területek, parkok, kertek, üresen álló pajták, csűrök, raktárépületek. Jelzett minden feltűnő dolgot, mozgást, személyt, odavitte vagy jelezte a gyanús vagy elveszett tárgyakat, bizonyítékokat és hasonlókat. A friss nyomot követve megtalált tárgyakat. Rejtekükből kiugrasztotta vagy jelezte a sötétben bujkáló elemeket. Megállította és feltartóztatta a menekülő személyeket, ugatással jelezte a tehetetlen, részeg vagy szabadban éjszakázó egyéneket, biztosította a fogoly- és rabszállítmányozások sima lebonyolítását, védelmezte gazdáját a támadások ellen, megakadályozta a fogolyszöktetést. Zavargásoknál hozzájárult a rend helyreállításához, illetve fenntartásához. Ebben a széles, átfogó feladatkörben a kutya mint segítőtárs, pótolhatatlan szolgálatokat nyújtott mindenfajta biztonsági szervnek, a vámosoknak éppúgy, mint a vidéki levélkihordóknak, a vasúti őröknek, s jelentős ipari létesítmények éjjeliőreinek, s nem utolsósorban a manapság oly divatos vagyonőr-, testőr- és biztonsági szolgálatok munkatársainak.
Így aztán az őrző-védő kutya messzemenőleg elterjedt a kutyarajongók körében.
Sajátos módon a csoporthoz tartozó kutyák valamennyi fajtája eléggé kiegyensúlyozott, nyugodt (gondoljunk csak a mindig játékos boxerra, a szolgálatkész német juhászkutyára, a jóindulatú dogra). De amikor harcra kerül a sor, rendkívül erőteljesen használják fogazatukat. Ha sikerül fogást elérniük, nem eresztik áldozatukat, szívósan csüngenek rajta Általában könnyen taníthatók. Éberek, gyorsak, kiképezhetők, figyelmesek. Ám az olyan tulajdonos kezében - legyen az férfi vagy nő -, aki nem elég következetes velük, veszélyessé válhatnak. Miután általában meglehetősen megtermett kutyák, hamar tudatára ébrednek erejüknek, és dominánsak (uralkodók) a többi fajtabeli kutya fölött.
Kiképzésen...
Az őrző-védő fajtákkal végzett kísérletek tapasztalatai arra utalnak, hogy ezeknek a kutyáknak a bőre talán kevésbé érzékeny a fájdalomra, mint a többi fajtáé. Azok az állatorvosok, akik verekedésből származó sebeket kezeltek, varrtak, tisztítottak, ugyancsak állítják, hogy ezeknek a kutyáknak van valamilyen plusz "karakánságuk", ami a többinek nincs.
Az igazán eredményesen dolgozó őrző-védő kutyát kölyökkorában választották ki jól az alomból. A fizikai adottságot, a tanulékonyságot, a bátorságot különböző tesztekkel mérik fel, és gondosan szűrik ki a legalkalmasabb kiskutyákat. Hogyan? Erről szól egyebek között következő fejezetünk.
Az ember elleni küzdelem fortélyait tanulja a rendőrkutya
Bevetésen az orosz rendőrkutya
