2
2
Boldogh Gusztáv szobájának ajtaja egy őszi este váratlanul kinyílott, és egy hálókabátos, fiatal hölgy izgatottan, de halkan besurrant az ajtórésen, és az ismét bezárt ajtó mögött szívére szorított kézzel, visszafojtott lélegzettel kezdett hallgatózni. Arcára rémület és kín volt írva, ha közelebbről megnéztük volna, láthatjuk, hogy egész55 testében remegett, mint akit valamely váratlan szerencsétlenség ért. A szép, ifjú hölgy nyilván menekült valahonnan, és találomra nyitott be a numero 77-be, mint ahogy ijedtében mindenhová benyithatna az, aki búvóhelyet keres helyzetében.
Boldogh Gusztáv a József nádor korából való, tekeszhátú, vékony lábú kanapén feküdt, a szövetből kiálló drótok között elhelyezkedve, ugyanezért nem is mert mindjárt megmozdulni az ifjú, hálókabátos hölgy megérkezésére.
Más talán kitárt karral sietett volna az egyedülvalóságában érkezett égi küldemény elé, mert vajon mivel kedveskedhetne a véletlen postája egy elmagányosodott szállóvendégnek, ha nem egy szép, ifjú hölggyel, aki benyit este a pókhálók közé?
De Boldogh csalódott férfi módjára amúgy is előre tudta, hogy a látogatás nem neki szól, és a tünemény nyomban eloszlik, amint megszólítja… Ugyanezért csak fél könyökre emelkedve, a kanapén várta a fejleményeket.
Valóban most öreges, de szigorú lépések hallatszottak a folyosón, majd hangosan káromkodott valaki, aki egyik kezében gyertyatartóval, másik kezében kivont bottőrrel (stiléttel) bódorgott végig a folyosón, az éjszakai portás, valamint a bérszolga kíséretében.
– Csak ebben a szállodában történhetik ilyesmi! – káromkodott a hang, mert elfogult vendég módjára a fogadót szidta azért, hogy a hölgy eltűnt. – Emberhalál lesz itt, ha nőmet nyomban elő nem kerítik!
Csak a vígjátékokban tudják elmondani a színészek az ilyen szavakat olyanképpen, hogy a hallgatók nevessenek rajtuk. De éjjel, egy őszi szél dudorászásától nyikorgó, régi fogadóban, recsegő deszkapadlók felett, az ablakokat csapkodó eső hangjainál félelmetesen hangzottak a fenyegető szavak.
Valóban, az ajtó mögött lapuló hölgy még inkább reszketni kezdett, a közelgő veszedelem elől eltakarta a szemét tenyerével, egyik hajfürtje vállára omlott, és Boldogh Gusztáv a frizuráról megállapította, hogy az valamely ünnepélyes alkalomra készült…
– Valóban ma volt az esküvőnk a vízivárosi anyakönyvvezető előtt, délben a Sváb-hegyen ebédeltünk, estére a cirkusz előadását néztük végig, most pedig itt megszálltunk, de én valamely fogadalom következtében nem tölthetem férjemmel együtt az éjszakát. Megesküvék erre, és eskümet megtartom! – mond a hölgy, persze56 csak jódarab idő múlva, amikor a külső veszedelem muladozóban volt a numero 77 elől; a gyertyatartó, a stilét, a káromkodó öregember, a subás éjjeli kapus és a mezítlábas bérszolga a szálloda egy másik részében keresték a szökevényt.
