Régi pesti svindler
Régi pesti svindler
Loszpocki, mint afféle pesti svindler a „Mikádó” kertben tanyázott, a „Korona” kávéházba címeztette a leveleit, bizonyos utcákon a világért sem ment volna végig, és vasárnap délután a Józsefvárosban lépten-nyomon lesütötte a szemét elhagyott menyasszonyok szemrehányó tekintete elől. Loszpocki tarka nadrágban járt, és a hátára egy cédula volt ragasztva: „vigyázz, svindler!” – mondta a cédula, amelyet mindenki látott, tán még Loszpocki is. Képzelhető, milyen nehéz volt ilyen körülmények között Loszpocki megélhetése abban a városban, ahol már mindenkit megcsalt, bolonddá tett, megpumpolt, ugyanazt a szerelmes levelet írta három-négy nőnek egy postával – s a nők később eldicsekedtek egymásnak a levelekkel –, a jegygyűrűt talán huszadszor vonta elő a mellényzsebből, hogy leányka ujjára húzza; kapott verést és csókot, vízzel leöntötték az emeletről, amikor egy földszintes ablakban bogarászott a keze, józsefvárosi muskátlik és leánykéz körül.
…Amikor már Kőbányáról s Budáról is kikopott, a legmesszibb külvárosi asztaltársaságnál is leitta magát a sárga földig, s részegségében elvitt mindent, kabátot, esernyőt, új kalapot, dicsekvés céljából mutogatott svarzvaldi kakukkórát: Loszpocki kihirdette a városban, hogy megjavul.
Pesten már a lóvonat idejében sem laktak a legnaivabb emberek, s ezért Loszpocki híresztelését gyanakvó fejcsóválással fogadták a polgárok.
– Becsületes életet akarok kezdeni, dolgozni s takarékoskodni fogok, elég volt a betyárságokból, megházasodom – mondta Loszpocki, különösen azoknak a tekintélyes polgároknak, akik egykor Frühauf Augusztának udvarlói voltak. Augusztát szemelte ki ugyanis Loszpocki jövendő élettársául, s néhány rövid éjszaka alatt kivallatván a Bécsből Pestre származott leányt múltjáról jegyzékbe foglalta308 a bevallásokat, és körútra indult Pesten, a hozomány összegyűjtése szempontjából.
Augusztának nem mindegyik udvarlója végezte kötélen az életét, vagy fejesugrással a Lánchídról. Némelyek tekintélyes, tiszteletre méltó polgárai lettek a társadalomnak, családot alapítottak, és jólétben üldögéltek a kályha mellett. Loszpocki tehát egy szőke, angyalképű fiúcskát vitt magával sétáira, és meghatott hangon beszélte az ablakok alatt a gyereknek, hogy ő, szegényke, éppen ilyen szép, rendes házban lakhatna, boldogságot élvezhetne, ha atyja el nem taszítja magától még világrajötte előtt. A kiszemelt polgárok nyugtalankodva hallgatták Loszpocki kiszámított szavait a zsalugáterek mögül. Budára küldték (kirándulásra) a háznépüket, s beeresztették Loszpockit a házba. A szőke fiúcska úgy szaladt Loszpocki hórihorgas lábszára után, mint egy kiskutya.
– Mit akar itt, az ablakaim alatt? – kérdezték szűkösen vagy ijedten a szélhámost a horogra került polgárok.
– Semmit, én már semmit nem akarok, mert tisztességes és becsületes életet fogok élni… De ezért a gyermekért meghasad a szívem, az Auguszta gyermekéért. Hiszen tudja, uraságod… Géza, gyere közelebb, hadd lássa jó atyád, hogy milyen szép fiú lettél, bár ő nem törődött veled…
Az öreg polgároknak többnyire hízelgett Géza csinossága, bársonykabátja s angyalfürtje. Géza el tudta mondani a miatyánkot, valamint a tizenhárom aradi vértanút. Volt anyajegye, s ismerte atyáinak gyöngéit. A vaskereskedőt mély, férfias hangon tegezte. Bágyitránt, az örmény boltost csalónak és félkézkalmárnak szólította. Mukányi úrral, a Pesten lakó falusi földesúrral Géza politizálni kezdett ismeretségük első órájában. Csak a lovaggal nem bírt darab ideig Géza és fogadott apja. A lovag zárt palotában lakott, ahonnan kövér inasok vetették ki Loszpockit fiastul. A lovag nem válaszolt a levelekre. Géza hiába sétálgatott az ablakok alatt, a lovag ásított, hátat fordított. Szívós, gonosz öregember volt.
– Ha valamennyi törvénytelen gyerekemet elismerném, mehetnék koldulni – szólt, és Loszpocki olyan izgatottan folytatta a csatát, mint egy kártyás.
Már nem mulattatta, hogy a vaskereskedő rendes hópénzt rendelt Gézának, sem az, hogy az örmény boltjából öltözködött az egész háznép. S nem tudott örvendezni, hogy a Kossuth-párti Mukányi309 úr elvet változtatott fia jövőjének érdekében. Őt csak a konok, mindenre elszánt lovag izgatta, akitől egyetlen krajcárt sem tudott kipréselni.
– Ő a te igazi atyád – mondogatta búsan Gézának –, mert éppen olyan elszánt és hideg, mint mi vagyunk.
Loszpocki házaséletében a lovag volt a felhő. Ha valaminek örülni kezdett, eszébe jutott a lovag, s ökölbe szorult a keze. A legjobb eledelét elkeserítette. Sőt egyszer megverte Augusztát féltékenységből – a lovag régi szerelme miatt.
– Ilyen apát választottál gyermekednek! – szólt fitymálva.
A következő évben Loszpocki köhögni kezdett, s nemsokára meghalt dühében. Elvitte a szárazbetegség, amely az epedő, vágyakozó, ambiciózus embereket szállítja a másvilágra. Loszpocki apát keresett fiának, s ebbe halt meg.
(1920)310
