Ki mutatja meg végre a veszélyes életet?
Ki mutatja meg végre a veszélyes életet?
…Még nagyanyám se tudott Boriskáról, s nagyon örültem, hogy a zöldségtéri éjféli kocsmában nem került a hozzá hasonló nevűekre a sor.
Ő volt ifjúságom titka. Abonyi Boriska. Nagyabonyi Boriska. Ábé. A. B. C. Ábécém – mint néha a sötét éjben egymagamban suttogtam. Senki se tudott róla.
Kálnay László szokás szerint eltűnt valamerre, valahol, árnyékban, álomban, mámorban, hogy drága jó feleségéhez hasonlatos nőt keressen a városban, akinek legalább egyik ruhagombja hasonlítson a felejthetetlen asszonyságéhoz. Megtalálta-e? Sohase beszélt másnap róla. A vén színész bácsi némi köhécselés után kijelentette, hogy igazándában azért töltötte ébren az éjszakát, hogy Ujházi Edét, régi kenyerespajtását megvárja a vasúti állomáson, aki Miskolcról Nyíregyházára jön vendégszerepelni. Elment a vasúti indóház irányába. Én úgyse tudtam még, hogy ki az az Újházi Ede. Én amúgy is csak A. B. nevét lestem titkon zöld és piros színicédulákon, amelyeket Gerzsabek a házak falaira, lehetőleg az utcasarkokra reggelenkint még nyomdafestéktől nedvesen kiragasztott.
Abonyi Boriska volt az a tarlattánszoknyácska, „aki” a messzi „irodalmon” kívül még életben tartott, midőn öreg barátaim is elhagytak a zöldségpiac közepén. Téli hajnal volt. Sírtam, úgy szerettem volna már Nagyabonyit látni. De a messzi lutheránus tornyon még javában világított az óra. Éjszaka volt, várni kellett, hogy az álombéli balerinát, a piros élet piros táncosnőjét megpillantsam az ablakon át.
De türelmem a magányos éjben apránkint elszökdösött, és elindulván a Bujdos felé, ahol ama kis kvártélyosház állott, amelynek ablakai alatt sohase szólalhatott meg Elek főhadnagy nachtmuzsikája, gavallérok virtuskodása: a hólepte gyalogúton a világosodó éjben, íme, lábnyomokat találtam. Mégpedig két különböző lábnyomot is, amely a bálványos házikóhoz vezetett. Csak egy darabig kellett ácsorognom egy szomszédos ház árnyékában, hogy meghalljam Kálnay László dörmögő, lefojtott hangját:
– De most már gyerünk, Vén komédiás, mert nyomban itt lesz a Kis-Krúdy és megcsíp – mond a vén bölcsész, és D. G. Gy.-val sietve kilépett az imádott ház udvarából és karonfogózva elment a két árny az éjbe.454
…Meglehetős súlyos hatású volt ez az éji jelenet egészségemre is, mert körülbelül félesztendeig beteg voltam a meghűlés, átfázás, reuma és Isten tudja milyen nevű új ismeretségeim nyomán. Mozdulatlan voltam, mint egy holt. Anyám hordozott hátán, mintha megint apró gyereke lettem volna.
