Hogyan szépülnek az asszonyok?
Hogyan szépülnek az asszonyok?
(Sokáig nem tudtam akkor megérteni Kálnay László bölcsességét, mert Kálnay László nagycsaládú úriember volt. Hat vagy hét gyermeke volt, az egyik fia darab ideig iskolatársam volt, amíg elhalálozott ifjabb Kálnay László… Szép leánykái voltak, látszólag [és igazában is] boldogan élt feleségével, egy valódi Korányi-lánnyal, arról persze nem tehetett az egykori tekintetes asszony, hogy minden gyermeke születése után szebb és kívánatosabb lett, mint az igazi, jóvérű asszonyok általában.)
Kálnay Lászlónak volt még egy másik véleménye is a nőkről, akit az „okos ember” szeret. A nőt, akit szeretünk, oly mélységesen kell elzárnunk a szívünkbe és a házunkba, hogy még a keresztnevét se szabad kimondani idegen férfi előtt. Ezt kifogásolta Petőfi vándorköltészetében. S ezért magasztalta Petőfi rovására Tompa Mihályt, mert ő még abból a korszakból, abból a gyönyörűséges álmodozó, ábrándos, merengő magyar horizontról jött, amikor nem volt akadémikusan is meghatározva a magyar poéták sorrendje. Ő Rimaszombatból, Batyiból jött… Sehogy se értette meg például, miért állítanak szobrot Nyíregyházán Bessenyeinek, a gárdistának. „Közelebb esnék ide a debreceni vitéz Miska – pedzette néha –, ha bár ezeknek a tirpákoknak nem kell költő. Itt úgyse keresztelnek soha a Tompa Mihály kalendáriomából447 való virágnevekre leányokat. A vadrózsát csak a tokaji hegyen túl szeretik az oda valósi igazi magyarok.”
– Nono, a Kriza János vadrózsái is számítanak valamit – mondta most Dálnoki Gaál Gyula, aki néhanapján lófőszékelynek vallotta magát családi származottság tekintetében, és a borvizes góbé beszédét mulatságosan utánozta, de ez csak olyan komédia volt, szólt K. László.
