Kálnay László véleménye a nőkről
Kálnay László véleménye a nőkről
Ha valaki még emlékezik (én természetesen mindig emlékszem) e feljegyzésben már említett kamaszkori rajongásaimra, például a vidéki hölgyeim iránt, midőn a szolgabírósági és tanító kisasszonyok „nem adják vala alább” szerelmüket az Osztrák–Magyar monarchia „koronahercegénél” vagy egy fehér kísértetté válott, ifjú szőke szerzetesnél… Ha még emlékezik valaki olvasóim közül a „vén színész” Dálnoki Gaál Gyula által mutogatott színésznő-fotográfiákra és a hozzájuk fűzött megjegyzésekre… Ha még emlékezik valaki e sorok tűnődői közül a „Kis Krúdyra”, aki az élményei folytán csak angyalok és csak démonok ismereteire tett szert eddigi élettapasztalatai folytán: azok előtt nyilvánvaló, hogy a sorsnak már végre közbe kellett lépnie, hogy a két női világ között álmodozó és irányát veszített ifjú végre megtalálja az igazi utat a mindennapi, a kézzelfogható Nőhöz is, akivel majd az életben számtalanszor kell találkoznia.
– A nők nem angyalok és nem ördögök – mondta Kálnay László a Betyár-kávéházban.– És meg kell szoknod őket, hogy úgy ne járj, mint apád és nagyapád, akik éppen azért nem találták meg életükben soha a nyugalmat, a megelégedettséget, a maguk karosszékét, amelyet a legtöbb érdemes magyar úriember előbb-utóbb fellel valahol, mert az említett rokon véreid mindig valamely rendkívüli tulajdonságokat kerestek a nőkben.
(A színész-könyvtáros, aki erre az időre előkerült, mint mindig ifjúkori éveimben, mikor Kálnay Lászlóval valahol megtelepedtem, és a bölcs férfiú és a „Szegény Patyus” szerzője hozzákezdett volna a komoly tanításaihoz, mondom a színészbácsi, D. G. Gy. is tett valamely megjegyzést [mint mindig az életben], amely megjegyzés azt tartalmazta,446 hogy a nők voltaképpen valamennyien kardalnoknőknek jönnek a világra, és az igazgató vagy a karmester csinál belőlük primadonnát… de mégis inkább a direktor, mint a karnagy. Kálnay László azonban egyetlen kézlegyintéssel elintézte az akadékoskodót. „Már mondtam, hogy te ehhez nem értesz, vén komédiás!”)
A nőkről ez a véleménye volt Kálnay Lászlónak:
– Egyetlen nőbe kell az igazi férfinak szerelmesnek lenni. Egyetlenegybe, mégpedig a törvényes feleségébe, ha okos ember. – A többi nőt csak akkor szeretheti, ha egy és más rokonvonást, némi hasonlatosságot, egyazon szoknyafodrot felfedez abban a nőben, akit darab ideig (néha egy percig, néha egy esztendeig), a felesége helyett szerethet. Így tehát igen gyakori eset, hogy az okos ember szereti az anyósát, szereti a felesége nőtestvéreit, szereti a felesége legbensőbb barátnőjét. De ebben a szerelmében is mindig a feleségének hódol igazában.
