Nagybánya, nov. 30. esti 7 órakor.
Nagybánya, nov. 30. esti 7 órakor.
Katonának és Teleki Sándornak dicstelen táborozása s dicstelenebb megfutása óta, nagy réműlés lepte meg lakosinkat. Tegnap vonult ki az itt kissé kinyugodott sereg, 18 ágyújával; sietett, nyargalt, mert Urbán Galgón azt irta a postajegyzékre: „„Um 7 Uhr früh expedirt, Urban Obrist.” E szavaknak olly varázs hatása volt, hogy Teleki tegnap délben a katonaság elindúlta előtt elhajtatott; Katona pedig d. u. 4 óra tájban, a katonaságtól elbujva, sikátorokon s kertek végeinél titkoson futott el; hátrahagyván Zsurmai kapitánynak egy iratot, mellyben parancsnokságróli lemondását s ennek Zurmai kezébe adását nyilvánítja.
Nincs időm ezúttal részletesen elsorolni azon embertelen, sőt gyalázatos tényeket, mellyekkel a Katona vezérlete alatti tábor nagy része, a magyar katonaság dicsőséges nevét beszenyezte. Féktelen volt ez és zabolátlan. Voltak tisztek, kik dicsekedtek előre, hogy legényeik kötőfékeket hoztak magukkal, hogy prédát vihessenek. Voltak, kik miután bézsről futva elsők voltak a nyargalásban, abban tüntették ki vitézségöket, hogy a szegény, öreg és egészen fegyvertelen előfogatost, ki puszta szóra is engedelmes volt, kard élével vágta, s kezét szinte ketté vágván, nyomorékká tette.
Illy vitézek s illy barbar bánásmód – pedig ez még a kicsinyebbek közé számítható, – nem hogy kivívhatnák, de sőt meggyűlöltetni képesek a legszentebb ügyet is.
Nagybányát e tábor, talán örökre, megrontotta. Nagybányát a gyáva futás, mintegy készakarva tette martalékúl. Mert habár, – mint a szállongó hír regéli nekünk – Urbán emberien, kimélve foglalandja is a várost; bizonyos, hogy, ha eljöhetend is egykor az óhajtott szabadság órája: az a városra nézve örökösen gyászos fog maradni. Kemény harcz várakozik valamikor ránk.
Tegnap dél óta csak réműletes arczokat láthatunk. Vándorolva fut örege ifja; s a honmaradandók, fél betegen, sírva szállongnak az üres utczákon. – Iszonyatos állapot. – Különbféle réműletes hírek!
Végre most, félórával ezelőtt sürgöny érkezett N. Somkútról, Urbántól. Illy tartalommal:
„A cs. hadsereg, melly a pártütés és fejetlenség leküzdésére Magyar és Erdélyhonban erélyesen küzd, már N. Bánya alatt van. Tüzérserege fris erőt kapott. Czélja a pártütőket, kik miatt mind két hon olly igen sokat szenved, megzabolázni, szétszórni. Az ő, kötelességbőli eljárása, emberi; mit Dézs kétszeri bevétele s Kolosvár elfoglalása eléggé tanúsít;* bár az előbbi megérdemlette volna, hogy kifosztatván elpusztíttassék. Nagybánya oktalan erősítése, (Nagybányát Katona, terv és rend nélkűl sánczoltatni kezdte tegnap előtt) nem fogja megóvni a várost, tüzes golyók és gránátok általi halomra lövéstől. Ha ezt a város nem akarja: 1-ször nyilatkozzék 7 óráig, hogy meghódol, Magyarország hadi törvények alatt létét elösmeri, fegyvereit, és hadi készületeit kiadandja; 2-or Katona és Teleki bélyeges lázadólat adka lo; 3-or adjon 6 vagyonos és tekintélyes polgárt kezesekűl; 4-er békés bevonúlása idején fogja a többi feltételeket meghatározni. Ha e feltételeket a város teljesíti: ő a személy és vagyonbiztosságot védendő lesz, minthogy rendes és jól fegyelmezett cs. katonasággal fogja a várost és vidékét megszállni. Ha ellenben nem teljesíti: földdel egyenlővé teendi, s ezt a város magának és azon gyujtogatóknak és hóhéroknak tulajdonítsa, kik Dézs alól előle ide futamodtak. Ő, szükség esetében legvégsőhez is hozzá nyúlni, el van határozva.”
Ezt Urbán mondja, kinek érdekében áll a népet hitegetni. De mi igaz, azt a dézsiek és kolosváriak mondanák meg. – A szerk.
Eddig a levél. – Fájdalom! sokban igaza van a szétfutott seregre czélzólag.
Rögtön közgyülés volt. A feltételeknek teljosűlniök kell. – A város, fehér lobogóval, holnap reggel fogja fogadni a cs. k. katonaságot.
Mi lesz belőlünk, isten tudja. Ha igaz, mit Urbán igér, ha igaz, hogy semmit bántatni, – mint hírlik – eddig sem engedett, ha igaz, hogy igen jól s nyájasan bánik az emberekkel: talán talán nem leszünk kínos zaklatásoknak kitéve.
Urbán a felakasztottakat levágatta, rendesen eltemettette; – s mint hírlik, a Berkeszről menekvők, – egyenesen Szatmárnak akarna tartani.
Gyanításunk szerint, seregének jobb szárnya Magyar-Lápos felől, közepe a város felé, balszárnya Erdő-Száda felé nyomúland előre; ma már Hosszúfaluban vasas németek érkeztek éjjeli szállásra.
A strimbuliak feladták magokat; tőlök a lándsákat és szúronyos puskákat vette el és statariumot hirdettetett. Egyébiránt egy bányász tiszttel, kit az oláhláposiak elfogtak, becsületesen bánt, szabadon bocsáttatta s ellopott óráját is kiadatta Urbán. – Dimbult, hír szerint, mivel több magyarok meglövetése által kiszabott hatáskörén túlhágott, helyéről elmozdította, megbüntette.
Katalin faluban, vagy Koltón épen most tűz van. Hihetőleg Urbán emberei gyujtottak. Kölcsönt kölcsönnel alkalmasint.*
Ez igen érdekes levelet névtelenűl kaptuk. Hihetőleg irója eszélyességből nem irta alá nevét. Mi hihetőnek tartjuk, a mit közöl, de mivel névtelen, bővebb bizonyítást vár. – A szerk.
