– Nagy-bányáról, dec. 3-ról érkezett hiteles tudósítás szerint, Kolosvár vitéz népe a városnak örök gyalázatú feladása alkalmával csak egy futárt küldött a vidékre, keresni az ellenséget és alázatosan megkérni, hogy Kolosvárt elfoglalni méltóztassék. Nagybánya szabad kir. város népe lakossága e nemét a vitézségnek megháromszorozta, mert Nagybánya város lakossága az Urbán-féle proclamatiót vévén a gyávaságban és nyúlszivűségben annyira ment, hogy három futárt küldött, hogy Urbánt a győzhetetlent, keressék fel, s leborúlva előtte, kérjék, hogy jőjön a várost kegyelmes uralma alá venni, a kivánt kezesekért fegyveres erőt küldeni sat.
Lehetetlen a szégyen miatt folytatni, mellyet az ember érez, midőn illy becstelen gyávaságot, – vagy a mi még gonoszabb és valószinűbb – illy aljas árúlást tapasztal azon a földön, mellyet Kölcsey Ferencznek hamvai szentesítenek! –
Tehát három futárt küldött – Urbánt keresni!
Az első részegen visszajött és hír nélkűl –
A vitéz lakosság félelme nőtt.
Elment a másik futár – ez is részegen jött vissza, ismét hír nélkül. –
A vitéz lakosság a kétségbeeséshez állt közel.
Elment a harmadik futár és – ment ment – de hiába! Urbánt nem találta, nem az ellenségnek egy fiát sem; míg elvégre annak jutott tudomására, hogy Puchnert Vajdahunyadnál a magyarok becsületesen megpaskolván, annak ment segítségére.
És Nagybánya derék lakossága talán még most is reszket Urbán seregei után, de azok messze hagyák a vidéket, annyira, hogy az sem tudatik, hogy hol vannak.
Midőn Nagybánya lakossága felett itéletet mondani a közönségre bizzuk – egyszersmind megnyugtatásúl tudatjuk, hogy, ha Urbán Nagybányára vissza szándékoznék is menni, erővel fog ott találkozni, a melly, a helyett, hogy hívná, poklokra fogja küldeni. –
A kormány intézkedései kövétkeztében olly erő gyűl a tájon össze, melly elég lesz a rabló csoportot féken tartani.