Arad, nov. 4.
Arad, nov. 4.
Vegye ön, szerkesztő úr, a tudósitást, miért olly rég epedénk. – Az aradi várostrom ma hajnal előtt megkezdetett. Azon várnak, mellynek a vakmerőségig buzgó békesi önkényteseink hallatlan merészséggel csúszva egész töveig a kapuját már többször megdöngették s a ben levő őrökkel conversáltak elősánczaiban, e pillanatban ostromló embereink mintegy két százada áll, onnan tapodtat sem motszanhatva a vár sánczok fegyvereitől.
Alaptalan hirek terjesztésétől őrizkedünk, s csak azt említjük meg most előlegesen, mit az ostromból épen most jött – talpig sáros – egyik lengyel tiszt eléso?ola.
Seregünk, melly a tegnapi legrútabb időben érkezett lengyel csapat, székelység, debreczeni s békesi önkénytesek kirendelt egy részéből áll, éjjel az elősánczokba húzódott „35–40 magyar 10– 15 lengyel hágták meg mondá ő, elsők a belsőbb sánczokat önkénytesűl, s a mint a várkatonaság lövéssel üdvözlé őket „Éljen a magyar! éljen a lengyel, s a szabadság!” kiáltások közt haladtak sárban vízben mind előre; szinte a belső sáncz meredek faláig nyomúltak, midőn kereszt kartács-lövés alá vétetvén, az elszánt alig 50 lelkeseket nem követheték az elősánczban állók s visszavonúlás vezényelteték. E vezényletre két század nem mozdúlt s ez belűl, az öszves erő kivűl áll tétlenűl a külsánczonkon. Lövöldözések folyvást tartanak (most is halljuk) s ez elő-ostromban eddig 3 halott s több sebesűltekbeni veszteségünk van, kivált a lengyel csapatból. Különben – mondá ő – ez mit sem tesz; bizni kell, csak összetartás és jó vezérlet, s 8 nap alatt miénk a vár.
Mi e hirt a minden perczben más más kiadásban s ezerfélekép érkező kósza hírekkel is felczifrázhatnók, azonban később csak az igazát irandjuk meg.
E lengyel tiszt kissé panaszkodott azon rendetlenségen, miszerint seregünk minden tisztje megannyi főparancsnok, s a legvisszásabb intézkedések fordúlnak aztán elő, – melly az ő katonai szigorú rendhez szokott csapatuknak méltán feltünő.
Mi nekünk még eddig csak az tünt fel, hogy jóllehet a várból mieink s magunk több ágyúlövésekkel tiszteltetünk folyvást: a mi 20–25 ágyúink mindeddig meg sem kukkantak. Kár azokért a nagy készületekért. Azonban mi nem értünk hozzá.
Egyre sebesültekkel térnek meg embereink, ezek közt mély sajnálattal említjük meg Zicco őrnagyunkat, kit egy az ostrom közben általa felfedezett titkos bejárás feszegetésében lábán kapott tetemes kartácslövés által lerogyva, épen most visznek szállására.
Oláh vidéki megérkezett futárunk, a fellázadt Solymos, Konop helységekből s Hunyad megyéből ránk törni készűlt ellenség megfékezésére, nov. 27-kén két ágyúval kiküldött 600 önkényteseink Zámnál (Hunyadban) nyert győzelméről, értesít bennünket e perczben. A lelkes Asztalos százados szétverte kisded csapatával a Rukavina sorgyalogsággal vegyes 7–8 ezer főnyi oláhcsordát, egy ágyút, több mázsa töltényt, port elfogott, 80 darab elhányt és szedett borjú tarisznyának s egyéb szereletnek birtokába jutott, a számos elesteken kivűl többeket fogolylyá tett, többeket rögtön kivégeztetett. Nopcsának (Zám urának) kastélyát, mint az ellenséget pártoló asylumot, feldúlatta. Az ellen vezére jóval előbb megugrott. Részünkről veszteség nem sok.
Részletesebben máskor.
Folyvást ágyúztatunk a várból; sűrű plenkler-tüzelést hallunk egymásután bent a várban és kivűl. Ha jelen tudósítási iratom hibás, mentsen ki aggasztó körülményünk, melly miatt végig nézni sem jut időm.
