Torontál, nov. 17-kén.
Torontál, nov. 17-kén.
Elszánt alezredesünk s a billéti tábor főparancsnoka Nagy Sándor József tett után szomjazó buzgalmától ösztönöztetve, kezdett hadmunkálatait folytatandó, folyó hó 14-kén délután csapatjának egyik részével Kis-Becskerek felé vonúlt, hol mintegy 900, részint lovas, részint gyalog rendes katonából, s 3–4000 főre szökő oláh, s németajkú temesmegyei felkelőkből tábor kezdett alakúlni. Azonban, bár az említett helység részben már el vala sánczolva, elleneink mégis, alig pillanták meg seregeink közeledtét, alig dördülések meg 6 fontos ágyúink, azonnal nyakra főre futásnak eredtek, úgy hogy még lovasságunk sem vala képes a tömeget utólérni. Csapatunk tehát a helységbe vonúlva, ott a megfutamodottaknak számos eldobott szűrei, lő- és egyéb fegyverei, és több lőszerekkel megtöltött láda birtokába jutott. Találtattak itt továbbá a gyáván megszökött dsidás tisztek málhái, övei s fehérneműi, de mi legtöbb, a kis-becskereki tábornak szánt mintegy 70 darab szarvasmarhát is birtokukba kerítették seregeink. – Fogolylyá ejtetett körűélbelől 40 felkelő temesmegyei paraszt, közöttük néhány német, a többi oláh.
Ezek után leverőleg hata ránk ama hiteles forrású hír, miként a temesvári lázadó soldatesca Lippát, az ostromlottak részéről tapasztalt vitéz ellentállás után, kik a túlnyomó erő elől Radnóra vonúlni kénytelenűltek, elfoglalák, s így Temesmegye törvényes hatóságát mostanra a megyéből kiszoríták. Egy hitelt érdemlő tanútól értém meg, milly istenkáromló eszközökhez nem iszonyodtak nyúlni a temesvári gaz bérenczek, kiknek vétkes czéljaik elérésére semmi sem szentségtelen. A Lippát ostromlandó sereg nagyobb része fölkelő oláhokból álla; miután ezek; részint, mivel a tippaiak is oláhok, részint, mert nem igen volt kedvök életöket koczkáztatni, eleinte ostromhoz fogni vonakodtanak, a katonaság őket hátulról kártácsolni kezdé, a kétségbe esett csorda tehát előre rontván, s itt is férfias módra fogadtatván, közőle vagy 400 a csatatéren maradt. – Vajha ezekből átlátná a nép, milly lelketlen eszközzé alacsonyítják őt a még lelketlenebb bérenczek! Bár józanodnék ki még korán, s fordítná fegyverét izgatói ellen, kiknek isten átka szálljon fejeikre!
Hírlik, hogy Uj-Aradból is kivonúltak sergeink, azt az ellenségnek martalékúl engedvén. Ha ez valósúlna, úgy az erős helyet kardcsapás nélkűl föladó ottani parancsnok a haza előtt nagy felelősséget vállalt magára. Elvárjuk, ha igaz, igazolását.
