Aradról írja az Arad.
Aradról írja az Arad.
Városunk védelmi állása még mindig erősűl; torlaszok emeltetnek, s a város mindenfelől körűlsánczolása munkában van. Erőnk elegendő a megvédésre, csak ügyes vezénylet, jó akarat és kitűrés kell. Helyzetünk illy állásában nem tudjuk elgondolni a megyének azon lelkiösmeretes tevékenységél, hogy midőn a halmaz teendőket kell villámgyorsasággal legyőzni, akkor a székhelyet Peregre teszi át, hogy a dolgot legalább is két mérfölddel késleltesse, és az oláh községeket, mellyekből a tisztviselők kiszökdöstek, bízza a camarilla körmeire.
Gál László őrnagy a Maros mentén föllázadt oláhokat erélyesen megzabolázván, f. h. 14. megérkezett, magával hozván egy század aradi nemzetőr s egy század bihari honvéden kivűl 42 lelkes Sándor-huszárt is. Ezen executio következtében 42 ember, ezek közt több popa, biró és hadfőnök, rögtönitélet utján, s mintegy 2000 a harcztéren csatáraink által estek cs. kir. áldozatúl.
A Lippán táborozott debreczeni önkénytesek által f. h. 10-én elfogott s a hadi törvényszék itélete szerint kötéllel kivégzett néplázító Mojsze Martin vallomásából kiemeljük a lázítási parancsot és a néptől kierőszakolt esküt.
– Remete, Kladova, Padurán, Topla, Dubesti, Ohabicza, Dobresti, Radmanyesty, Bara, Szpata, Bruznik és Petris falvaknak szóló parancs: „Ezen faluk tüstint keljenek fel fegyveres erővel az ellenséges magyarok ellen, kik bennünket kiirtani és Ferdinánd császár birodalmát botrányúl tétetni akarnak; és papokkal, bírákkal s esküttekkel, akárminemű fegyverekkel felfegyverezve, menjenek Hosszúszói falúra, s ott várják be csütörtökön este a katonai erőt, mellyel találkozni fognak minden hiba nélkül. A ki nem fog engedelmeskedni, bűnhődni fog manifestum szerint rögtönitélet által. Költ a katonai és császári hatóságtól. Élelmezéssel lássa el magát minden ember négy napra. Lugoson, november 8-kán 1848. Barbucz, s. k. commissarius. (p. h.) Perbulyevics, s. k. város hadnagyaa (p.h.)
Eskű: „Mi kerestyén hitűek, esküszünk a nagy isten nevére, ki bennünket segítsen, hogy a magyar, mind Ferdinánd császárunk ellensége ellen fel fogunk lpni táborosan, őtet minden szívvel és nagy erélyességgel a banatusi földből kiüzendők, azeránt a bizodalmat utáltatván; egy csak nagy császárunk és hazánknak maradunk halálig tántoríthatlan védői. A mint esküszünk, 545cselekedni is fogunk, istenünket bizonyságúl tevén, kinek esküszünk ma s minden időre, amen.
Lippa bevétele után az ellenség, azon okból-e, mert a csata élére barricadúl állított oláh csorda a legkisebb kiszámítással 2000 főre tehető veszteség után szétoszlott, vagy mert Arad város rögtön elfoglalása helyett csak a várrali közlekedés megnyitása volt czélja? nem tudjuk elhatározni,..... veszteg maradt.
Lippán Graczki kanonok, ki seregünk visszavonúlásakor első tűzte ki a békelobogót, jól megvendégelte az ott maradt ellenséget, a lippaiak detto. E vendégség hihetőleg tetszett Graczki ur rokonainak, seregünk Aradra vonulásáról pedig bizonyosan mit sem tudván, Lippán lehelő biztosságban találták magukat, s igy sem visszavonuló seregünket nem üzték, sem továbbnyomulást eddig nem kisértettek, hanem részint Lippán maradtak, részint visszakutyagoltak Lugosra és Temesvárra.
E körűlmények után Máriássy az ellenség fekvését kifürkészvén, miután arról kedvező ismeretet szerzett magának, az elég hibásan védetlenűl hagyott Uj-Aradot f. hó 16-án éjjel szép csöndesen ujra elfoglalta s a várrali közlekedést ujra elzárta.
