FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Tegnapelőtt hoztak ismét 1300 horvát foglyot a József-kaszárnyába. Többnyire fiatalok, s nem is olly rongyházi kinézésűek, mint voltak az eddigiek. Kíváncsiak vagyunk azokra a félelmes veresköpönyeges szerezsánokra, kik, ha jól vagyunk értesülve, ma fognak megérkezni hozzánk.
– A lengyel és tyroli önkénytesek még mindig közbámulás tárgyai; az utczák népe nem győz velük betelni. A lengyeleknek fehér attilájok van, egyszerű veres zsinórzattal, fejökön négyszögletű vörös sapka, fehér vagy fekete prémmel. A tyrol vadász csapat tagjait, zöldgallérú szürke kankójuk, tölcséralakú hosszú kalapjok fölbokrétázva, s a mellette lengő veres toll, teszi feltünőkké.
– A pesti kereskedőlegények, egy újabb rendelet következtében, kötelezvék nemzetőri szolgálatot tenni. Kár volt hamarabb kék atilába nem öltöztetni e csinos fiúkat, mert ha a szegény mesterembernek el kell hagyni műhelyét az őrállásért, bizony a kereskedő uraknak sem eshetik roszúl, ha a hazának tett szolgálat miatt egy kis deficit lesz a számadó könyvekben; a rendes nemzetőröknek pedig igen jól esik, hogy ez 500 ifjú besorolásával kissé könnyítve leend rajtok.
– A cholera, miként a polgármester Buda közgyülésén jelenté, folyvást dühöng. A várat kivéve, már majd minden városrészt bejárt, s csakúgy tizedeli az embereket; mintha bizony az országgyűlés nem eltörölte volna már a dézmát. A közgyülésben inditványozta egy képviselő, hogy tiltsák el a harangozást, mert egész rémülésbe ejti az embert, hogy reggeltől estig mindig zúg a halálcsengetyű. Az illy félénkeknek mi leginkább tanácsolnánk a táborbamenést; ott egy kissé másnemű, és talán ártatlanabb hangokat is úgy megszokik az ember, hogy aztán itthon a halálcsengetyűt föl se veszi. Probaturn est.
– Buda az ujonczokat még sem állította ki. Nem tudtak megegyezni, miként osztassék fel a kiállítandók száma, a városrészek között. Egy rész azt akarta, hogy a lelkek számát vegyék básisul, s a szerint osszák fel köztük a 270 újonczot; más rész, a fegyverfoghatók összeirt számához akarta arányozni a kiállítandókét. A többség az első módot fogadta el. Igy hát már nem volna egyéb hátra, mint a sorshúzás, tehát lehet reménységünk, hogy az ország fővárosa utósó marad ujonczaival, s majd kiállítja őket, mire a háburúnak vége lesz. Midőn a főjegyző figyelmeztetné a gyűlést, hogy ez Budának nem kis szégyenére válik; a képviselők padáról több felől illy közbekiáltásokat hallánk: „jól van no” – „hallottuk már” – „tudjuk azt úgy is” stb. Él magyar, áll Buda még!
– A budai polgármestert mindannyiszor fogjuk figyelmeztetni a törvények megtartására, mig csak a határozatot azok értelmében magyarúl nem fogja kimondani. – Szathmári K.
