Az Ivánka ezredestől Windischgrätz herczegnek átadott ultimatum köv. hangzik: Windischgrätz herczeghez!
Az Ivánka ezredestől Windischgrätz herczegnek átadott ultimatum köv. hangzik: Windischgrätz herczeghez!
A népek története a hitszegés, árúlás, és lelkismeretlenség hasonló példáját nem mutatja fel, mint az ármánykodások ama szövedéke, mellyel az álnok udvari camarilla a magyar birodalom nemcsak törvényes alkotmányos jogait, hanem még annak állodalmi lételét is megsemmisíteni törekszik.
Magyarország mindig szabad, önálló királyság volt, semmi más állodalomba bekebelezve, semmi más országnak alávetve nem volt.
Ezen feltétel alatt adta át Magyarország királyi koronáját az uralkodó háznak, és 14 király a habsburgi házból a magyar birodalom önállóságát és alkotmányos jogait esküvel erősítette meg.
Magyarország ezen szabadsága, ezen önállósága nem a martiusi napok új szerzeménye, nem ő felsége V. Ferdinánd ajándéka, hanem azon alapfeltétel, mellyen a habsburgi ház magyar királyi méltósága nyugszik.
És mégis az istentelen udvari camarilla szemtelenűl játszván a királyi esküvel, szemtelenűl játszván a fejedelem beteges állapotával, a magyar birodalom ezen állodalmi tételének megsemmisítésére, lázadást támasztott, békes, királyához mindig hű országunkban, és szegény hazánkat egy példátlan iszonyatosságokkal teljes háború színhelyévé tette.
Magyarország minden jelek daczára hónapokig nem akarta hinni, hogy ezen árúlás ezen embertelen barbárság szálai magának a fejedelemnek legközelebbi körében fonatnak, mert a magyar nép egyenes, férfias érzelme, de csak lehetőségét is képtelen volt illy bűnnek sejdíteni.
A szerb lázadást maga a fejedelem is fölségsértésnek, mint szinte b. Jellachichot, ki kevély elbizottságában kárhozatos fegyvereit a törvény ellen fölemelte, hazaárúló pártütőnek törvényes úton nyilatkoztatta.
De midőn láták, hogy az őszinte magyar nemzet a király biztosításainak igenis sokat hivén, védelemre nem készült, a pártütő Jellachich hazánkat kegyetlen háborúval elborítá.
És ő ezt alig tette, miben őt az austriai ministerium csalfa ürügyök alatt pénzzel és fegyverrel segítette, midőn a pártütő a fejedelem hű szolgájának bélyegeztetett; az austriai csapatok, mellyek a béke megőrzésére és a törvényes kormány szolgálatára Magyarországban és a kapcsolt részekben elhelyezve valának, mivel a magyar ezredek az országon kivül a császári trón védelmére fordíttattak, ezen austriai csapatok, Magyarországtól táplálva és fizetve, felsőbb unszolásra nagyobb részint kezet nyujtottak a pártütőnek és fölemelék gonosztevőleg fegyvereiket azon ország ellen, mellyet megótalmazni őket az eskü és becsület kötelezi. Lázadást és pártütést támasztottak Magyarország és Erdély tót és oláh lakosai között; austriai tisztek, mi több tábornokok is vezérlik a szerb rabló csordákat és fellázított oláh csapatokat, az isten büntető kezétől utótért gr. Latour, volt austriai hadminister, megparancsolá a magyar várparancsnokoknak, hogy esküjöket hitszegőleg törjék meg, megparancsolá a Magyarországgal határos minden hadi parancsnokságnak, hogy Magyarországba nyomúljon, és a pártütő Jellachichot fölségsértő vállalatában gyámolítsa, és hogy ezen gyalázatosságokra a korona is föltétessék, a közmorál ellen, melly a barbarok előtt is szent, elannyira bünhődtek, hogy Magyarország évezredes állodalmi lételét, 14 austriai király állal esküvel megerősített alkotmányát egy szentetlen tollvonással eltörleni, és a haza belsejében dúló pártütő Jellachichot az olly alacsonyan elárult ország korlátlan parancsolójává, a nagyszivü hű magyarok felett katonai zsarnokká tenni, és ezen minden emberi érzést felháborító erőszakoskodáshoz még a beteg fejedelem aláírását is megkeríteni nem átallották.
De ennyi sok gonoszság kimerité végre isten hosszú türését és igazságát. Mivel a magyar nemzet nagyszivűleg a hűségre és hitre építvén készületlenül állott, gyöngének tartották, az oroszlánt megholtnak hitték, melly ereje érzetében csak aludt. Jellachich érezte a magyar fegyverek erejét; Magyarország történeti hősisége ezen igazságos harczban a hallatlan árulás ellen magát dicsően fentartotta; a pártütő hadosztályai, a magyar kis csapatok, a hőslelkü bajnokok által, sőt a hirtelen, alig fölfegyverzett fölkelt nép által is mindenütt megverettek, és 10,000 elfogatott s lefegyvereztetett, és maga a kérkedő pártütő Jellachich főhadseregével egyetlen egy ütközet által annyira jutott, hogy a teljes, megérdemlett végromlástól csak egy, ő tőle koldúlt fegyvernyugvás gyalázatos megtörése által, gyors futással menekülhetett meg, mig nem szakadatlan kegyetlenség által jelölt futásában a magyar hadseregtől üldöztetve austriai földre szökött.
Ha a magyar hadsereg a futó ellenséget minden pihenés és megállapodás nélkül a Lajthán túl követi, úgy ő az első 24 órában isten boszuló igazsága által elveszett volna.
De mi, kik ellen az isteni és emberi törvény minden tekintetetét a példa nélküli szakadatlan erőszakoskodásokkal megsértették; tisztelettel voltunk egy baráti szomszéd nemzet birtoka iránt, és hős lelkű seregünk boszuló karjának megállását parancsoltunk, 473biztosan reménylvén, hogy ő felségének az austriai császárnak, ki egyszersmind magyar alkotmányos király, seregei a benyomult pártütő hadseregét lefegyverzik, és így egy, a mi részünkről semmi által elő nem idézett polgárháború visszatérésének eleit veendik.
Mi jogosítva voltunk ezt reményleni a szentséges népjog szabályainál fogva, jogosítva voltunk ezt reményleni a félrevezetett fejedelem érdekében, kinek szíve vissza fog borzadni azon szerencsétlenségtől, mellyet a roszakaratú camarilla, az ő nevével szemtelenűl visszaélvén, hű népeire árasztott, ha egykor neki isten erőt ad, hogy a dolgok valódi állását saját szemeivel láthassa és szabadon megitélhesse.
Mi igazságos várakozásunkban megcsalatkoztunk, a helyett, hogy a szemtelenűl betolakodott pártütőt, a magyar alkotmányos korona elleni hitszegő árulót lefegyverkeztették, és árthatlanná tették volna, gr. Auersperg austriai tábornok a pártütővel egyesült, azt ótalma alá vette, és az áruló igy erősödött erejével, Bécs előtt fenyegető állásba helyezkedett, ama nagyszivű nemzet fővárosa előtt, mellyel minket magyarokat a fejedelem egysége, és törvényes szabadságaink elvesztésének egyenlő veszélye hűséges szövetséges társakká egyesít.
Ugy van, hogy a leghallatlanabb méltatlanságok teljes mértékéből semmi se hibázzék, herczegséged maga magát ő felsége hadseregei főparancsnokának hirdeti, mellyben ön Jellachich áruló hadcsapatait is fölvette. Ezzel magát b. Jellachich pátütésében részvevőnek, a törvények és Magyarország alkotmányos trónja ellenségének nyilatkoztatta, és annyira megy, hogy a magyar hadsereg tisztjeit, kik az alkotmány iránti hűségre esküvel kötelezvék, haditörvény fenyegetésével a haza ellenségei táborába való álmenetelre csábítni akarja.
Herczegségednek tudnia kell, hogy a magyar hadsereg felett ő felsége csak a magyar hadminister ellenjegyzése mellett rendelkezhetik érvényesen, és hogy minden másképi rendelkezés a királyi esküvel megerősített törvény által már előre érvénytelennek nyilváníttatik. Herczegséged főhadi kormányzóvá való kineveztetése Wessenbergtől, ki nem magyar, még kevésbé minister, van ellenjegyezve; herczegséged e szerint semmi esetre sincs feljogosítva, hogy magának valamelly hatalmat a magyar hadsereg felett igényelni merészkedjék, ugy, hogy illyes szándoklat nyiltan kijelentett, Magyarország részéről semmi által elő nem idézett ellenségeskedést foglal magában, hazánk iránt.
Ezen ellenségeskedés az által még nagyobbíttatik, hogy herczegséged a futó pártütő hadosztályait parancsnoksága alá vette, és így magát Magyarország alkotmányos trónja, annak álladalmi létele és törvényei ellen való pártütés vezérévé tette.
Ennélfogva a béke érdekében van, mellyet Magyarország meg nem zavart, érdekében van a dynastiának, hogy mi – bár a legvégső élelótalomra erőszakosan kényszeríttettünk – herczegségedet isten, s az ő örök igazsága, a népjog és az emberszeretet nevében felhívjuk, hogy törvénytelen szándoklatától álljon el, a pártütő Jellachich Austriába futva benyomult seregét fegyverkeztesse le, és azon eskü letétele mellett „Magyarország ellen soha többé nem harczolnak” ártalmatlanná tegye, és 24 óra alatt azon biztosítást adja, hogy Magyarország ellen semmi ellenséges lépést megkisérteni nem akar.
A mi pedig a fenyegetett haditörvényt illeti: ez a jogtalanság annyi erőszakoskodása után olly borzasztó szó, mellynek valóságában az emberiség és máveltség iránti hitünknél fogva hinni nem akarunk, és egyszersmind herczegségednek gondolóra venni ajánljuk, hogy az, isten és a világtörténet megvesztegethetlen itélőszéke előtt az emberiség átka alá esik, ki a 19-dik században efféle barbárság példáját adná a művelt Europa előtt. Azt is ki kell jelentenünk herczegségednek, hogy mi azon esetben mélyen megszomorodott szivvel hasonlót hasonlóval viszonozni el nem mulaszthatjuk. Vegye gondolóra itt herczegséged, hogy isten, az igazság ótalmozója, 10,000 foglyot adott kezeinkbe, s azok közt több tábornokot és főtisztet. Fontolja meg hát herczegséged váratlan szavának súlyát, mert minden vér, melly kiontatik, az örök isten itélőszéke előtt fejére száll.
Ezzel elmondtuk, mit mondanunk a kötelesség és becsület parancsolt; de köteleseknek érezzük még herczegségedet felszólítani, hogy a béke, monarchia érdekében, és a trón iránti kötelesség érdekében, mellynek fenállását a reactionarius camarilla szemtelen kézzel megrázkódtatta, – Bécs ostromát szakaszsza félbe, ezen nemesszivű város szabad közlekedését Magyarországgal, mellynek erőszakos gátlása a kölcsönös kereskedési érdekeknek olly káros, állíttassa helyre, és igy a monarchia fővárosát az életótalom végső lépéseire ne kényszerítse, melly a trón fenmaradására, mellynek megtartása nekünk is feladataink közé tartozik, elláthatlan veszélyeztetést és a monarchiára kimondhatlan szerencsétlenséget fog előidézni.
Kérjük a tábori szónok által, kit herczegségedhez rendelvén, ezennel a népjog ótalma alá helyezünk, herczegséged végválaszát, mellytől függ, hogy Magyarország herczegségedet ellenség gyanánt lesz-e kénytelen tekinteni.
Az igazság istene vezérelje önt az elhatárzás e felette fontos pillanatában.
Kelt Pahrendorfon, a magyar hadsereg főhadi szállásán, oct. 25. 1848. Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke; Pázmándy Dénes, a nemzeti gyülés elnöke. Csányi László, kormánybiztos.
