A KÖZLÖNY UTÁN.
A KÖZLÖNY UTÁN.
Az országgyülés Magyarország népeihez.
Senki által soha kétségbe nem hozatott, hogy Magyarország, midőn a Habsburg-házat koronájával szabad tetszésből megajándékozta, s midőn később az uralkodásra következés jogát a leányágra is átruházta, ugyanakkor ezen intézkedések által, mellyek egy nemzet nagylelkűségéről tesznek tanúbizonyságot, nem irta alá szolgaságának oklevelét, sőt a független és önálló kormányzást régi törvényeinek értelmében fentartotta.
Miután I. Ferdinánd óta 16 király ejtett alkotmányunkon súlyos sérelmeket, a megváltozott európai viszonyok s ügyünk igazsága azon szerencsés fordúlatot eszközölték, mellynek eredményei az 1848-ik évi aprít 7-e V. Ferdinánd által szentesíttetett törvényczikkekbon vannak letéve.
Az 1848-diki törvények, midőn a képviseleti rendszer behozatalával a polgárosodás mellőzhetlen igényeit elégítették ki független kormányzásunkat, hogy ezentúl az önkény ellen jobban megvédethessék, egy előjogos osztály kezéből kivéve, a néphatalom védpaizsa alá helyeztették.
Az 1848-diki törvényekben nem új eredményként tűnik fel hazánk önálló igazgatása, mert hiszen függetlenségünk azok által is, kik lábbal tapodták, mindig elismerve és esküvel szentesítve volt; de a népképviselet, s az, hogy a haza lakosai jogban és teherben egyenlőkké lettek, teszi az utolsó pozsonyi országgyülés ujításainak sarkkövét. A király az 1849-ki törvényeket megerősítvén, kötelezte magát, azok hű megtartására, s esküvel szentesített igérete önként következik az alkotmány természetéből, melly az uralkodót a törvényhez, az országot az uralkodóhoz a hűség kölcsönös és egyenlő feltételei által csatolja.
Mindamellett a királyi udvar körében csakhamar a legveszélyesebb ármányok és titkos árulás kezdettek működni. Egy vakmerést reactio, melly megbélyegzett czéljaira aljas és erkölcstelen eszközöknél egyebet választani nem tudott, lelkiismeretlen eljárásával a beteg s folytonosan gyengülő uralkodónak szivét népeitől elidegenítette.
A szabadság ellenségei a király nevében mindent elkövettek, hogy Magyarország régi függetlensége s az osztrák tartományoknak a martiusi napokban kivívott alkotmányos élete természetéből kivetkeztessék s garantiáitól megfosztatva, az absolutismus martalékává legyen.
Nálunk a különböző ajkú népek közé a viszály és testvéri gyűlölet magvait hintették. A haza közlakosait, kik az 1848-diki törvények által szabaddokká és egyenlőkké lettek, a régi állapot visszakövetelésére izgatták, s midőn a polgárháborúra elég gyúanyagot készítettek, az ellenforradalom lobogóit bérszolgáik által kitüzették.
Az aldunai vidékeken és a Száva körül Karloviczon és Zágrábban a lázadást austriai közjövedelmekből elorzott pénzzel, austriai tisztekkel, lőszerekkel és lobogókkal segítették, s hogy a nép, mellynek egy ok- és tárgynélküli háborúra kevés kedve volt, kénytelen legyen végromlásáig küzdeni, az Aldunánál a ráczokat Szerviából megfogadott zsoldosok közé sorolták, Horvátországba pedig a báni méltóságra álutakon csusztatták be creaturájokat, Jellachich bárót, hogy a mennyiben ámítások által nem sikerülne a lázadást fentartani, azt katonai dictatura és vérbíróság által tartsa fen.
Midőn a hazafihűség, midőn nemzetünk ép és egészséges jelleme önmagában elég segédforrást nyert, s a királyi udvarban összeesküvők győzelmét naponként kétségesebbé tette, a reactio még a magyar nemzetnek a korona iránti ezeréves kegyeletét is fegyverül akarta használni, s beteg uralkodónkat rávette, hogy nevét gépileg, állandólag kölcsönözze igazságtalan, törvénytelen és esküszegő tényekre.
Az ő felsége által pártütőnek nyilvánított Jellachich hivatalába visszahelyezteték, hogy a Dráván átkelve, Magyarország békes lakosait gyilkolni és rabolni siessen.
Az országgyülés, mellyet a király különösen azért hívott össze, hogy a horvátországi lázadás elnyomására pénz- és katonai erőről gondoskodjék, hibáztatva volt e kötelesség teljesítéseért s felküldött törvényjavaslatai félretétettek, s ideiglenes teljesedésbe vételök is tilalmaztaték, mi e hazának az ellenség kezébe játszásával azonos vala.
Midön Jellachich már beütött, visszautasítása az osztrák ministerium emlékiratában foglalt olly feltételek tárgyalásához kötteték, mellyek Magyarország önállását inkább megsemmisítették volna, mint valaha I. Leopold ohajtani, egy Lobkovicz javaslatba hozni, egy Caraffa végrehajtani merészelheté.
Midőn seregünk Jellachich táborának ellentállhatott, hogy kezünkből a védelem kicsikartassék, Lamberg gróf felhatalmazást nyert ezredeink átvételére; ámbár az 1848-diki III. törvényczikk 6-ik §-ának világos szavai rendelik, hogy a katonai és átalában minden honvédelmi tárgyakban ő felsége a végrehajtó hatalmat csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni.
Midőn Lamberg gróf egy utczai csoportozat következésében megöleték, azon szemérem is, melly a bűnt az illedelem leplével legalább némileg betakarja, mint akadály félrevettetvén, egyenesen Jellachich neveztetett teljhatalmú biztossá, mi szabad rablási engedménynél másnak alig tekinthető.
A képviselőház, hogy az üldözött és kifosztott nép jajveszéklését meghallani és enyhíteni ne tudhassa, szétűzetni szándékoltatott; ámbár az 1848-iki IV. törvényczikk határozottan rendeli, „hogy az évi ülés az utósó évrőli számadásnak, és a következő évi költségvetésnek a ministerium által leendő előterjesztése s az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik, sem az országgyülés fel nem oszlathatik.”
Végre pedig az egész ország, mert az ellenségtől magát védni kivánta, ostromállapotba tétetett, s 16 millió tételt katonai bíróság alá rendelteték, azon okból, mert hazája földjét a hódítónak, ki kilencz oldalról fenyegette, – házát a rablónak, ki kanóczot hordott kezében, – nyakát a hóhérnak, ki pallosát fölemelte, önként átnyujtani nem akarta.
Nincs példa a történészetben, hogy az absolutismusnak a 472szabadság elleni harcza, a közerkölcsiséget mélyebben sértő eszközökkel folyt volna, mint nálunk.
Máshelytt, ha az alkotmány szelleme, vagy szavai megtámadtattak, az a kormányzás külső formáinak bántalma nélkül követteték el, sehol a bűn meztelenül nem járt. Nem süté homlokára a külbélyeget.
De nálunk a törvénytelen rendeletek az alkotmányos igazgatás formáit is nélkülözik.
Nem eszközölhetett ki a camarilla – egyetlen sort is e megtámadott haza ellen, mellyet érvénytelenné ne tegyenek, formaság tekintettéből is, az 1848. III. t.czikk 3-ik §-ának következő szavai: „Ő felsége s az ő távollétében a nádor s királyi helytartó, a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar ministerium által gyakorolják, s bármelly rendeleteik, parancsolataik, határozataik, kinevezéseik csak úgy érvényesek, ha a Budapesten székelő ministerek egyike által is aláiratnak.”
Illy viszonyok közt a ministereknek tárczáikat le kellett tenni. De a trón körül levők a törvénytelen rendeletek árjában – még annyi előrelátással sem bírtak, hogy bár egy ösvényt tartsanak nyitva, mellyen a törvényesség terére viszont átmenni lehessen.
Jelenleg tehát Magyarországon csak egy állományi hatalom maradott törvényes minőségben. Ez az országgyülés.
A mi hibánk nem, hogy az 1848-ki III-ik törvényczikkben kijelelt kormányzási forma ő felsége által kikerültetett és nullificáltaték, de a mi kötelességünk, hogy ezen szegény, ezen elárult haza megvédessék.
Illy czélból nem szótöbbséggel, – mi már magában is elégséges – de egyező akarattal, 16 millió nép képviselőinek kivétel nélküli jóváhagyásából egy honvédelmi bizottmányt alakítottunk, melly a kormányzást ideiglenesen vezesse.
E bizottmány teljes erejével működik a rend fentartásán, s eljárása a nép rokonszenvével találkozik. Soha a főváros nyugodtabb, soha az ország, azon részeiben, mellyeket az ellenség rablócsordái nem dulnak, biztosabb nem volt, mint jelenleg.
A honvédelmi bizottmány, midőn minden oldalról végveszély fenyegette az elárult hazát, megkérdezte a nemzettől: akar-e még élni? S fölszólítására a népfelkelés, egyesülve vitéz seregeinkkel, Sukorótól a Lajtha- és Dráváig mindenütt fényes győzelmeket vívott ki.
A polgári s katonai hatóságok versenyeznek a rend visszaállításában, és a haza ótalmazásában; biztosan lehet remélni, hogy a lázadás tüze rövid időn kioltatni fog.
Az ideiglenes kormány a képviselőház és az ország, mellynek példátlan béketörése még ki nem apadt, most is csak arra törekednek, hogy az 1848-diki törvényczikkek által szentesített jogok és szabadságok a nemzetnek biztosíttassanak.
S mert van isten az égben, s mert az igazság, melly magát védelmezni tudja, a gondviselés által el nem hagyatik: a milly szent a mi ügyünk, olly kétségtelen győzedelmünk.
A dolgok illy helyzetében, meglepetéssel értesült az országgyülés arról, hogy Puchner altábornagy, ki e hazának fia, s magyar kenyéren, magyar zsoldon és a magyar alkotmány védelme alatt élt, egy német proclamatio által nyilt lázadásra szólítja fel a Magyarországgal törvényesen összeolvadt Erdély különböző népességeit.
A lázító proclamatióban a honvédelmi bizottmány terroristicus kormánynak neveztetik. Illy rágalmazás a reactio szokott eljárásához tartozik, melly egyebet nem tanult a történészetből, minthogy ugyanakkor, midőn a vérbiróságot felállitja, kegyetlenséggel vádolja azokat, kiket legyilkolni szeretne, 1790, óta folyvást a zsarnokok a népek szabadsága ellen más fegyverrel nem éltek, mint ijesztgetésekkel azon állítólagos roszak miatt, mellyek szerintük a szabadságból eredtek. Ők, hogy a népet elrémítsék, mindig a vérpadra mutattak, mintha az a szabadságtól elválhatatlan volna. De ti, a volt Erdély népei, hitelt nem fogtok adni egy lázítónak, ki midőn a terrorismusról hazug híreket költ, ugyanazon papiron katonai kormány alá vet titeket, és a vérbitóságokat rendezi.
A Puchner által kiadott proclamatio, midőn a rend helyreállítását igéri, azon a szolgaság rendezését érti; midőn szabadságról szól, a népet a réginél is gyalázatosabb rabigába akarja dönteni; midőn a nemzetiség elnyomatásán sajnálkozik, egyik népet a másik ellen ingerelni s kölcsönösen gyengíteni kivánja; midőn végre az ország alkotmányos jogainak védelméről beszél, azon terv fonalszálait követi, melly szerint a reactio hasonló igéretek közt Magyarországot több osztrák tartományokra felosztani, és azután az egész osztrák birodalmat az absolutismus járma alá vonni igyekezett.
A camarillának gyalázatosságát épen az tetézte leginkább, hogy az 1848-diki törvényekben az urbériség felszabadítását, a jogegyenlőséget, a népnek az alkotmányba befolyását gyűlölte; de miután mindezeket egyenesen megtámadni nem merte, inkább az ország függetlenségét akarta aláásni, csakhogy a közromlás közt a népet ismét szolgaságba sülyeszthesse.
Ezen camarillának, melly már majd minden segédtől megfosztatott, bűnös ügyét vette védelem alá a Nagyszebenben oct. 18-án megjelent lázító proclamatio.
De a törvényhozás biztosan számít a volt Erdély népeinek józan értelmére, mellyet üres szavakkal megvesztegetni nem lehet; biztosan számít az igazság, és a haza minden barátainak közremunkálására, és reméli, hogy a már megtett hatályos intézkedések által a felzavart rend minélelőbb helyreállíttatni, és a lázadás elnyomatni fog. Budepest, oct. 28, 1848. Pálffy János m. k., a képviselőház alelnöke. Ludvigh János m. k. a képviselőház jegyzője.
– A haza minden törvényhatóságaihoz.
Fejértemplom mezővárosának lakossága a szerb és rácz rablócsordák ellenséges beütései által a legnagyobb szánalomra méltó sorsra jutottak; minélfogva a belügyministerium a hadügyministeriumnak meg keresése folytában fölszólítani határozá a hazai törvényhatóságokat, hogy a fejértemplomi lakosság számára, melly törvényességhezi hű és szilárd ragaszkodásaért esett a nyomor és véginségnek áldozatúl, adománygyüjtéseket nyissanak, és a könyöradományokat az eddig divatozott mód szerint haladéktalanúl felküldeni siessenek. Budapest, october 16. 1848. Belügyministerium.
– Rendelet az országos rendőri hivataltól.
A 17-ik számú oláh határőri ezred 1-ső zászlóaljától több egyének mostani állomásuk helyéről megszökvén, meghagyatik az illető hatóságoknak, helységek előjáróinak, hogy az említett zászlóaljhoz tartozó olly katonai egyéneket, kiknek vagy a honvédelmi bizottmány, vagy az orsz. rendőrhivataltól eltávozási engedélyök, illetőleg útlevelök nincs, bár hol letartóztatni, s őrizet alatt Pestre visszakísaérletni kötelességöknek tartsák. Kelt Budapesten, oct. 29-kén 1848-dik évben. Az orsz. rendőri hivatal igazgatója Hajnik Pál.
– Damjanich alezredesnek oct 23-áni Ó-Becsén kelt jelentése a nemzetőrségi tanácshoz:
Folyó oct. hó 19-kén tudomására esvén Martinyi Friges századosnak, hogy a Verseczen levő ágyúk csalárd eltolvajlása a Rukavinak által azon nap éji 12 órára terveztetett, ennek meggátlása végett tehát, az emlitett százados egyetértve Földváry Károly századossal, olly erélyes lépéseket tett, miszerint az alacsony terv teljesen meghiusúlt. Ugyan is felszólítá a 2-ik és 3-ik századbeli honvédeket, kik készek valának halálig védeni az ágyúkat; akkor elhelyezé a kaszárnya két kapujába. Földváry százados pedig a huszároknak adá tudtára a cselt, kik utolsó ember elestéig készeknek nyilatkoztak az alacsony tolvajlás meggátlására, s igy a már egészen utra készitett ágyúk elrablását az emlitett jeles századosok ébersége a III-ik zászlóalji 2. 3 századbeli honvédeink lelkes hazafiasága, és derék huszáraink vitéz elszántsága, s a haza iránt annyiszor tanusított hű ragaszkodása gátolá meg.
– Hadügyministeri hirdetmény.
Több újonan alakítandó tüzér-ütegekhez még 800 db vonó és hátas ló megvásárlása szükségeltetvén, felszólíttatnak a lókereskedők és tulajdonosok, miszerint e hirdetmény keltétől kezdve a fennevezett czélra alkalmas lovaikat Pesten az ezen vásárlással megbizott Balassa őrnagy úrnak a szekerészi udvarban előállítsák. A beiktatás mind addig fog folytattatni, mig csak a szükséges számú ló ki nem állíttatott. A lovaknak a befogáshoz szokottaknak, mértékre nézve 15–16 maroknyi nagyoknak és ágyútelepek vonására elég erőseknek kell lenniök. Minden ló nagysága és testalkotásához képest 120–150 pfttal a legkisebb lerovás nélkül fizettetik.
Nagyobb és gyorsabb közhirűladás tekintetéből, a belföldi ujságszerkesztők felhivatnak, jelen hirdetménynek lapjaikbani felvételére. Budapesten, őszhó 28. 1848. Mészáros Lázár.
