NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A Times szerint, a nápolyi követ utasítást vett volna az udvarától, miszerint, ha a nápolyi öbölben horgonyozó angol hajóhad kevésbé is akadályoná a Siciliába küldendő seregek átszállítását, e lépés a nápolyi udvar részéről hadizenetnek fog tekintetni. Ha az angol kormánynak Sicilia irányában eddig követett politicáját tekintetbe veszszük, ha meggondoljuk, hogy a házak elnökei ez ügyben fölvilágosítást adni vonakodnak, s ha azon férfi jellemét ismerjük, ki a britt külpoliticája élén áll; a nápolyi udvar e szándéklott, bár még nem tett óvását, épen nem tarthatjuk fölöslegesnek. A mondott lap azonban minden interventió ellen tiltakozik; s éjszak Olaszországra nézve is csak békítő közbenjárást javal. Ha mi – ugymond – Siciliában interveniálunk, ez által elismertük Francziaország jogát éjszakon is fegyveresen beavatkozni, s mi tarthatná aztán féltékeny szomszédainkat vissza Irlandban, melly fűtől fától segélyt kér, hasonló lépést tenni.
Irlandból semmi érdekes. A még be nem fogott insurgens vezérek arról értesítették a kormányt, hogy önkénytesen törvényszék elé állandanak, ha arról bíztosíttatnak, hogy éltöket nem kell félteniök. – O’Brienne szoros őrizet alatt tartatik, megengedtetett azonban, hogy neje meglátogathassa. Duffy, a „Nation” szerkesztője, már a vizsgálatot tevő törvényszék elébe állíttatott. Az ellene szóló vádlevél (indictment) egy hetvenöt rőfnyi pergament darabot tölt be (seventy–five yards.)
– A Chronicle a frankfurti gyülésről: Németország belpoliticájához – bármilly eredményű legyen is annak összpontosítási törekvése – Angliának semmi köze. Miket, ugymond e lap, mint nemzetet Németország belpoliticája, a mennyiben az economiára vonatkozik is, csak netalán történhető kereskedelmi irányának megváltoztatása miatt érdekelhet, s e tekintetben is kevésbé, mint azt Frankfurt hinné; külpoliticája azonban közvetlenül és pedig anyagilag érdekel. Nekünk ugyanis tudnunk kell, hogy ezen újonnan született compositum, melly még inkább csak erkölcsi phaenomenon, és igy nem annyira a gyakorlati életbe, mint a historiába való, ellenségünk– vagy barátunk? Van–e ezen compositumnak szeme és agy, hogy a körülte történt s történendő dolgokat láthassa s felfoghassa? Dániával a háboru ujra kezdődik, Svédország kihívatik, mi által készakarva alkalom adatott az országnak az éjszaki beavatkozásokra, míg dél felé, hol szükséges volna, semmi sem történik. Ha Frankfurtban levő déli Németország statusférfiai a bálti tengeren levő kereskedelem megakadályoztatását, mi inkább csak az éjszaki részt illeti, olly fontos vitatkozási tárgynak tartják: miért nem veszik tekintetbe az egész német birodalmat érdeklő olly méltán fontos olasz háborút, s a bécsi gyülést? Ha a frankfurti gyülés, ezen magát végrehajtó hatalomnak nevező testület, nem irtózik Svédország–, Hollandia– és Dániával háborúba ereszkedni: akkor, mint közbenjáró, eszközöljön békét is az ő szelleme szerint vezetett olasz ügyben, mellyhez magyaroknak semmi közük nem levén, abban ők részt venni nem akarnak, és békeeszközlés iránt nem kell várakozni addig, míg Károly Albert legyőzetése majd a francziákat híja föl a csatatérre, mert ez áltl Németország többet fog szenvedni mint Austria.
– E lap nehézséget lát a franczia és angol kormánynak olasz ügyek iránti nézetei kiegyenlíthetésében. Homályos – ugymond – lord Palmerston politicája, ki két hónappal ezelőtt, midőn még az osztrákok szenvedőleg állottak, s az olaszok diadalmaskodva haladtak elő, minden közbenjárást visszautasított, most pedig a koczka fordultával, a parlamentet biztosítja, miként Angolország Francziaországgal egyesülve, békes alkudások által igyekszik az olasz háborúnak véget vetni. A francziák ez ügybeni iránya elegendőleg kiviláglik a journalistica s különösen a Nationalból, hol tisztán ki van mondva, hogy Olaszország Austriára nézve le van veszve a sardiniai sereg megveretése a franczia kormány hivatásánakl megfelelésére alkalmat adott. A mondottakból kiviláglik, hogy a franczia közbenjárás dictatorilag tünik föl. De egészen más iránya van lord Palmerston szavainak, midőn azt mondja, hogy ámbár Austriának régi szövetségese és barátja, mégis legnagyobb rokonszenvet érez a szabad alkotmányért küzdő olaszok iránt.
