FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Paris, aug. 3-kán (levél-kivonat). Most mindnyájan legtöbbet foglalkozunk az olasz ujságokkal. Nincs kétség benne, hogy Károly Albert, he meg nem semisittetett is, de igen nagyon megveretett. Három napi harcz után kénytelen volt Goito felé visszavonulni, s azóta mindig hátrál. Megverettetésének okai iránt még nagy bizonytalanságban vagyunk. De igen valószinű, hogy vezéri ügyetlenség egy részről, és semmi igazi katonai tűz a seregben már részről – az esemény két fő oka. Perrone tábornok igen hibásan vezérlé a lombardiakat; a ......... nem mutaták szokott vitézségöket; s a modénaiak nagy gyanúban vannak, hogy megölve vezéröket, átszöktek az ellenséghez. – E részletek valósága keveset tesz a dologhoz, – a szomorú eredmény megvan. Most mindenki a jövöről beszél, s egyik már bizonyosnak mondja a fegyveres beavatkozást, míg a másik lehetetlenségnek tartja azt. Én szinte az utóbbit hiszem – de csak ez idő szerint. Hitelesnek mondott forrás után tudom, hogy a franczia kormány mindent meg fog kisérteni, hogy a dolog ennyire ne kerüljön. S nem csak Austriát akarja ostrom alá venni, hogy az eszélyesség most békekötést parancsol neki, de Németországot is fel akarja híni, hogy Olaszország egységutáni törekvéseit ne gátolja, hanem igyekezzék benne a népek szabadságának újabb támaszát felépíteni. Annyi igaz, hogy a fegyveres interventiónak többsége még eddig sem a ministeriumban nincs, sem a nemzetgyülésen. Cavaignac nem azon férfiú, kit harczi dicsőség ingereljen, vagy szeresse a hatalmat tulterjeszthetése miatt: nem, ő a legönzéstelenebb democrat, a legtisztább köztársasági jellem, ki a hatalmat csak azért szereti, mert vele a nép boldogságát akarja előmozdítani. Ezért ő igen nehezen interventál. De a népek szabadságának is melegebb barátja, 170mintsem Olaszország lenyügöztetését hidegen eltürje – s ezért az interventio nem lehetetlen. Ennek tulajdonítható, hogy a ministerium készületlen semmi esetre sem akar lenni, s Oudinot, a havasi tábor fővezére, parancsot kapott, hogy a Parisba küldött osztályokat egészitse ki, s minden perczben kész legyen az indulásra. Goudehezux pénzügyminister leghatályosban szólal fel mindig az interventio ellen – sőt mint mondják – ministeri állását is hozzá kötötte. Az is igaz, hogy ha interventio történik, ez inkább az egyházi birtok védelmére fog történni. Károly Albert iránt kevés itt a rokonszenv. A londoni udvar által felszólítottnak mondatik kormányunk, hogy vele egyetértőleg működjék az olasz kérdés elintézésében – Bugeaud tábornagyot ismét algíri főkormányzónak hírlik, vagy ha ezt nem vállalná el, a havasi tábor főparancsnokává. – A nemzeti gyülésben semmi európai értékű viták nem folynak. Maugin interpellatiójával nevetséges kudarczot vallott; Proudhon eszelős tanainak szószékrőli előadása pedig utálattal töltötte el a köztársaság szíveit, az egyben talála vigasztalást, hogy általa Proudhon, nem hogy ujabb tanitványokat nyert volna, de társaitól is elszakadva, tehetetlenebbé lőn. – Ma Thiers és Goudcheaux törtek lándzsát a kamarában, s eredmény azon meggyőzödés lőn, hogy Thiers nagyobb szónok Goudchaeuxnál, de ez jobb pénzügyminister nálánál. – Végre még azon különöst emlitem meg, hogy az orosz kormány igen sok vasuti kocsikat rendelt meg gyárainkban. Talán meg akar bennünket látogatni? szivesen elvárjuk. –
