Kérelem a hölgyekhez.
Kérelem a hölgyekhez.
E kérelem Németországon, német hölgyekhez, német ipar érdekében volt intézve; de annyira helyes és annyira illik hazánk körülményeihez, miszerint ohajtanunk kell nagyon, bár Magyarország hölgyei a magyar ipar javáért elfogadnák és teljesitenék! –
A kérelem Elberfeldről költ, s a Mannheimer Journal után az Allgemeine Zeitung ekképen közli:
„Talán csak kevés hölgy tudja, miképen a belföld (Németország van értve), a külföldnek évenként 21 1/2 millió tallért fizet munkabér és nemesitési költség gyanánt csak a gyapot-, len-, selyem- s gyapju-kelméknél, miket a külföldtől veszen. – Tiz év alatt ez 215,000,000 tallérra megy. – Illy roppant öszveggel gazdagodnék a nemzeti vagyon, ha e kelmék hazai gyárakból vétetnének, s belőle évenkint 689,100 személlyel, nem is számitva azokat, kik ezen több pénznek keringéséből látnának hasznot, több táplálkozhatnék a haza lakosai közül, mint mennyi az ügyek közönséges menete mellett nyer élelmet.
Lényeges segitség nélkül eredményes javulása az üzletnek nem várható, annál iszonytatóbb a munkás osztályra nézve a drágaság. Száz még száz ezrek jutnak a közkönyörület kenyerére, mig igen sokan eléggé nem tisztelhető, de még is szomoru szeméremből, mivel eddig keresetükből birtak élni, inkább a legnagyobb inségben éheznek, szükölködnek, 648semhogy kegyelemhez folyamodjanak, s nyomorjokat tudassák a világgal. Egyet kivánnak csak, a munkát, csupán munkát, – azon szempontból indulván ki, hogy ha eddig, mint statuspolgárok, tartozásaiknak eleget tettek, nem lehet, hogy erre, mielőbb munkához juttatva, ismét ne képesitessenek.
Minthogy pedig épen a hölgyek azok, kik a házi szükségekre vásárolnak a kis kereskedésekből, fölvehetni, hogy az imént emlitett 21 1/2 milliónak legnagyobb részét ők adják ki külföldi készitményekért. Ezért szabadjon őket figyelmeztetnünk, mi végtelenül fontos volna az a hazai jóllétre nézve ha azon, fájdalom! fönlevő kórság helyett, miszerint kiválólag külföldi szöveteket kivánnak viselni, s mi által a kalmár kényszeritetik kiválólag külföldi szövetekkel látni el magát, föltennék magokban, mennyire érdekeik és izlésük ez által semmiben rövidséget nem szenvedne, csak hazai készitményekből födözni szükségeiket.
E már többször tárgyalt ügynek fontossága följogositani látszik bennünket, a tisztelt szerkesztőségekhez, mik az ország javát szivökön viselik, azon kérelmet intéznünk, hogy az ezt illető czikkelyeknek nyissák meg hasábjaikat.” –
Kátay.
