Megyei hirek.
Megyei hirek.
Vas. Vasmegye rendei az örök váltságra nézve a kényszerités elvét állapitották meg mind a jobbágyra, mind a földes urra nézve, sőt miután a RR. azon meggyőződéshez jutottak, hogy ez, tekintve az ország sajátlagos körülállásait, de leginkább a megváltásra kényszeritendő jobbágyok helyzetét, biztosan máskép nem történhetik, mint ha az összes állodalom, az innen háramló költségek kiteremtésére segédkezeket nyujtand, és igy a magában elégtelen jobbágyok gyámolitása a status közbenjöttével történik: a megkivántató költségek kutforrásaul egy nemzeti hitelbanknak felállitását látják szükségesnek, mellynek biztositását a nemzet összes értéke képezvén, az nemcsak az avval szükségkép egybefüggő költségek, hanem a megváltásból eredő kötelezések pótlására is szolgáljon. Minthogy azonban illy nemzeti hitel-intézet létrehozása, s a kitüzött czélra leendő alkalmazása a közteherviselésnek eszméjét magában foglalná: országgyülési választmányukat oda utasitották, hogy a közteherviselés elvét vevén tanácskozás alá, annak létesitése iránt, figyelmet forditván az adózási kulcsra, kezelésre, a legközelebbi közgyülésök elébe kimeritő javaslatot terjeszszen, most akkorra elhatározván, hogy a jobbágyi viszonyok megszüntetésére megkivánt pénzforrásul az egész nemzet összes értéke szolgáljon. – Megjegyzésre méltó, hogy a kényszerités elvének mind a két részre való megállapitásában leghathatósabb részök volt a nagy földesuraknak és ezek ügyviselőinek.
P. H.
Trencsin. A gyülési tárgyak közül most is, mint már egy évnél tovább minden gyülésen, leginkább az éhinség körüli intézkedések vitatása vette a RR. figyelmét igénybe, és méltán, mert az inség tárgyában állandóan működő központi választmányunkhoz beadott és ezuttal ujlag felolvasott tisztviselői és orvosi jelentések szerint, felvidékünkön az éhséghez annak elválhatatlan társai, a lázas járványok is járultak; nehány bonczolás azon véleményt, hogy az uralkodó rendkivüli halandóság csak rosz és természet-elleni eledelnek szükséges következménye, a bizonyosság fokára emelte, mert a holt tetemeknek, mellyek sok izben országutakról, s a helységek utczáiról vétetnek fel, gyomraikban fahéj, fürész, polyva, fűszálak stb. találtatván* a halál okairól fájdalom! a legirtózatosb tanuságot tesznek. Utainkat, falvainkat a halál bélyegét homlokukon hordó koldusok seregei lepik el. H. E. sztrecsenyi urodalmában csatszai pálinka-gyár mosléka közhir 647hir szerint naponkint ezrek között osztatik ki, s a szegény nép mohó éhségében a kiadásra kitüzött idő előtt több órával hemzsegi körül a gyár moslékhűtőjét. Jóllehet pedig más étel hiányában kétségkivül ez is képes a nyomorhoz szokott gyomrokat megtölteni, s jóllehet az uradalom jobbágyainak, mint halljuk két ezer mérő gabnát kölcsönzött vetésre, mind a mellett a fönebbiek hallattára mindenkiben önkénytelen azon kérdés vetődik fel: nem volna-e czélszerűbb, sőt nem felelne-e meg a földesur emberiség és törvényszabta kötelességének, ha közel 60 ezerre menő megyebeli jobbágyai nyomorának szeszgyára egy évi jövedelmét áldozatul hozná, s az annak idejében nyujtandó szeszméreg helyett, inkább az egészséges tápanyagu burgonyát rendelné kiosztatni? Ugy hiszszük erre nézve nem kétes a válasz.
A ki tehát munkát nem adhatván, alamizsnát ad, a dologtalanság átkát mozditja-e elő? Mint egy „nagy hazafi“ mondá. H.
P. H.
Szathmárból. Közfigyelmet gerjesztett azon edictalis idézés, miszerint a tiszavölgyi birtokosok f. é. julius elsejére Debreczenbe, nádori biróság elébe meghivattak. Az nap, mellyen ezen edictalis idézés kihirdetteték, jelent meg gyülésünkben a tiszavölgyi társulat központi igazgatója is. A tétlenség hangjai nem valának többé hallhatók; az edictalis idézés elnémitotta a munkátlanság szavát és capacitálta embereinket, hogy várni már nem lehet. A megye azonnal kinevezé alispánját, főügyészét, egyik főbiráját és mérnökét, hogy a nádori biróság előtt megjelenjenek, s a megyei érdekeket védelmezzék; az edictalis idézést pedig köröztetni fogja, hogy az egyes birtokosok magok jogaira felvigyázzanak. Más részről a tiszavölgyi társulatnak ezen vidéki osztálya, még e hónapban Szathmárra gyülést tűz ki, mellyben a központi igazgatóval értekezni fog maga dolgai felől.
