Valami a higany- (kényeső) bányákról.
Valami a higany- (kényeső) bányákról.
Az egérkő után az egyszerü anyagszerek közül a higany szolgáltat legerősebb mérget. Az egérkővel osztozik az állhatatlanságban és romlékonyságban, mert minden nagy nehézsége mellett is, egy fém sincs, melly olly mulékony és 1408röpülő volna mint a higany, mit az is mutat, hogy közönséges nyári mérséklet mellett is, lassankint ugyan, de gőzalakban elrepül.
A higany már a legrégibb időben ismeretes fém volt, melly a természetben különféle alakban fordul elő. A higanynak ónfehér szine, és erős fémfénye van. Ha az ember huzamosabban szilárd poros testekkel vagy zsiradékkal összedörzsöli, igen finoman feloszlik, elveszti folyós mivoltát, és szürke porrá változik, de ha az idegen részeket eltávoztatjuk, ismét előbbi alakját veszi fel. A higanyt szerfeletti nagy mozgékonyság jellemzi, és könnyen golyódad cseppekké alakul; a nagyobb tömeg lapos alakot vesz fel kerekdeden fölemelkedő felülettel, mint ez más fémekkel is történik, ha olvasztott állapotban vannak. Gőzalakban ezen fém rugalmassága olly nagy, hogy a legerősebb edényeket is könnyen szétpattantja. Ha az ember a higanyt vegyészi uton előállitott igen alacsony mérsékletnek teszi ki, akkor az megfagy; szilárd lesz, hasonló az ezüsthöz és késsel is vághatni. Pallas után tudták először, hogy Krasnojarskban, azsiai Oroszországban a higany az ő idejében megfagyott. Későbbi években hasonló tapasztalatokat tettek; Parry, Franklin és Rosz utazásaikban gyakran láták a higanyt megfagyni. Rosz a megfagyott higanyból golyót is készitett, és egy hüvelyk vastag fenyő deszkát átlőtt vele. Az 1835-ki télen Rőraas norvegi bányavárosban az 1836-ki ujévnapon olly kemény hideg volt, hogy a higany a levegőre kitétetvén, ha nem igen nagy tömegben volt, azonnal megfagyott; a pöröly alatt idomitni lehetett mint a fejér tüzes vasat; az ember ujjával eltörhette, és markában csak nehány percz mulva lett ismét folyós. Ha az ember a megfagyott higanyt vizzel teli üvegbe tesz, az azonnal folyós lesz, de a viz megfagy. Az arany és ezüst után a higany legnehezebb; csaknem 14-szer neghezebb mint a viz; kő, vasdarab, kis ólom- és ezüstlap ugy uszik a kényesőn, mint valami dugaszfa a vizen.
A higany-bányák mivelése a legkártékonyabb hatással van a bányászok egészségére. Ezelőtt elitélt gonosztevőket alkalmaztak ezen munkára, és azokat is nagy napi bér által ösztönözték szorgalomra. De ezek az almadeni aknákban Spanyolországban csak szerencsétlenséget okoztak; 1752-ben a körülfekvő hajlékokat felgyujtották, és a becsületes bányászi életnemet rosz hirbe hozták. Mindjárt más rendszabályokhoz nyultak, mellyek az akkori kormányt különösen jellemzik: a vidék földnépét kényszeritve bányamunkára hajták, hogy a gonosztevők társaságában dolgozzon; de ez sokáig igy nem maradhatott. A parasztok lassankint elszökdöstek, s a bányamunkát a rabokra hagyták. A következő kormány arragoniai gyarmatot szállitott a vidékre, és bányászokat magas munkabér, adó- és katonai mentesség igérete által igyekezett oda csalogatni. Azonban ezek is, megrettenvén azon ismeretlen nyavalyák miatt, mellyeket a higany-gőzban kaptak, csakhamar oda hagyták a bányát és haza mentek. Igy ujra a gályarabokhoz fordultak, mig nem ezek 1801-ben Presidióba Ceuta szigetébe (spanyol büntetési hely Afrikában) szállitattak.
Most az aknákat szabad munkával mivelik, a munkát jól fizetik, s ennélfogva azt szorgalmasan is végzik, s de igy is csaknem hihetetlen vesződséggel, és szerfelett ártalmas következéssel az egészségre nézve. Most mintegy 5000 ember dolgozik a bányákban, de ezek rendszerint igen kevés ideig állják ott ki, a munkások leginkább Potugaliából jőnek. 5 év alatt 1835–1839-ig 267 munkás sebesitetett meg, 12 meghalt az aknában; 255 higanyos betegség következtiben lett hasznavehetetlen, nagyobb részint eszeveszett, 130 rángásban halt el. Ezen higany-bányák legnevezetesebbek Europában; legujabb időben a higany-nyeremény Spanyolországban olly magasságra emelkedett, minőre az előtt nem is gondoltak. 279 év alatt, 1524–1803ig 1,430,000 mázsa higanyt nyertek, csupán 1827ben pedig 22,000 mázsát.
Az austriai birodalom szinte igen gazdag higanyban; mindenek felett gazdag az idriai higany-bánya. Fölfedeztetése 1497-re esik; 1510 óta folyvást mivelik. A tömör higanyt mindjárt az aknában bőr zacskóba szedik, a másod rendü érczet részint lőporral felvettetik, részint vas csákánynyal kivágják, és az égető kemenczéhez viszik, hol nem ritkán sulyjának 1/5de tiszta nyereség lesz; a csekélyebb minőségüeket a zuzási és nedves műfolyam alá vetik. Az évenkinti nyereményt 3000 mázsára teszik, de fölebb is lehetne emelni. 1832-ben a kincstári aknák nyereménye csak 2984 m. 78 fontot, a magány-aknáké 13 mázsát 15 fontot tett. – Az idriai higany a legtisztább, mivel semmi ezüstrész nincs benne. – Karinthiában is van nehány, de csekély higanybánya. – Csehországban Schwatán a higany kénesülve mint czinóber, Horovicnál lés Schönbachnál meglehetős mennyiségben jön elő. – Magyarországban a higanymivelés kevesbé jutalmas, és a réz amalgamatiója körül használtatik. Erdélyben Zalathnán is állitnak elő higanyt.
R.
