Egy neme az emberekeni nyerészkedésnek.
Egy neme az emberekeni nyerészkedésnek.
Korunk éber figyelemmel kiséri az anyagi mozgalmak minden ágait. Nemzetek mint egyesek, szorgos vigyázattal s ovatossággal, mindinkább növekedő élénkséggel működnek anyagi jölétük közös épülete körül. A nyilvános élet illy stádiumában minden éberség daczára is találkoznak mind e mellett olly merészek, kik mások által gazdagitandók pénzben telhetetlen zseböket, nem csak a törvényesség, de az emberiség korlátait is átugratják pénzvágyingerök telivér ménjével, megtagadván a sziv minden érzelmeit s egyesek tönkre juttatását sem irtozván gazdagulásuk alapjául vetni, – kiknek teljes életök tevékenysége nem egyéb merész, ügyes taktikák, senkit nem kimélő vállalatok mesterséges szövegénél; mi természetesen sem emberbaráti, sem nemzeties érzelmekre épen nem mutat. – Illy jellemző történetkét van szerencsém, talán némi tanulságul a magyarra nézve nyilvánossá tenni, mellyet hiteles kutfőből mostanában kaptam.
B. kertészközség tagjai W. főhaszonbérlők által különböző helyekről, alhaszonbérlőkkint, mint örökös földre telepedés végett (mert B. ezelőtt 7 évvel puszta volt) szülőföldjökről elédesgettetnek olly humanus feltételek alatt, mellyekből a meghivottak biztosan reménylék, hogy legalább is az igéret földén lesznek megszállandók, hol a magyar köznép olly sokaktól félre ismert szorgalma – mintegy példányul – nem csak érdemlett gyümölcsét termendi meg, hanem a lapok utján több izben s méltán javaslott czélbaveendő magyar telepeknek is egyuttal serkentő például szolgáland, de a magyar reménye csalárd; szerencséje változó s igy élete is bizonytalan!
Van egy köznép ajkán forgó nyers mondatka s ez: „ember teszi a fogadást, eb a ki megállja!” melly korszerü 1410 ragályosságánál fogva, a gazdagabb regiók légkörébe is szokott ottan mérges lehelletéből egy jó adagot fuvallani, – s bármennyire inhumanusnak lássék is az, mégis módositva veszit nyereségéből; sőt a napi események öblös kazánában amugy franczia szakácsosan megfőzve, jól is izlik némelly nyerészkedők inyének. Igy lőn W. haszonbérlőkkel is. Mert midőn már azon fenemlitett lakosokat – régi lakhelyökön mindenöket pénzé téve – ezrekkel zsebökben, különböző vidékekről B. pusztába lépvesszőre édesgették volna, szerződésre lépnek velök több évekre, s a szerződést mégis minden éven változtatják; és jóllehet minden telepedettet ugyan azzal kötelezik le, még is különböző időben s fineszszel különböző szerződéseket alkotnak czéljaiknak megfelelőleg, mellyeknek elfogadására a népet kényszeritik. Hogy aztán ezen szerződések lényegökre s formájokra nézve törvényesek s a községnek hasznosak e: ez itten hálátlan kérdés.
B. kertész községe átaljában szorgalmas nép s a főhaszonbérlők az additió és subtració sajátságos alkalmazása által tetemes haszonnal tudják devalválni alhaszonbérlőik productumait. Mi csuda aztán, ha illy zavar közt kárukat látva s e miatt pénzzel nem birva adósok maradnak tartozásaikkal a kertészek? – Még kevésbé csuda pedig, ha az illy főhaszonbérlők illyetén adósaikat szerződéseikre hivatkozva elüzik s pedig – öszves jószágukat értékök harmadrészeig adósságba számitva – semmi nélkül. Ezen terveik kivitelét csak részenkint szokták megkisérteni az öszves lakosokon, hogy a nehézségekkel járó czélt annál könnyebben elérhessék. Melly bánásmódnak már 81-en lettek áldozatjai, kik most fedél s élelem-hiány miatt a mindinkább közelgő téli hideg napokban remegik borzasztó jövőjüket. – Dolguk felsőbb helyen forog.
Most legközelebb ismét más csapat lakoson kisérték meg műtételeiket. Megyei küldöttség előtt megszámolnak imigy amugy velök, s ezek nyomán in solidum rájok rónak tetemes öszvegadósságot, azon előintéssel, hogy ki ezen számadást helyesnek nem ismeri, s alá nem irja, álljon balkézre, s majd egyenesen kivitetik a határból, melly intésnek az által adtak nyomatékot, hogy három akaratost rögtön a határból kitakarodásra kényszeritettek, mit látva a többiek, uri hatalomnak engedni kénytelenek valának. – Ezen számtétel után – melly ha egészen a maga rendin ment volna, bizonyára az illetők a helyett hogy fizetnek, kártpótlást kapnak vala – egy szerződést készitenek a főhaszonbérlők, mellyben több látszólagos engedmények foglaltatnak ugyan a községre nézve, de – igen jó számitással – a már elismertetett számos ezernyi adósságnak szükség esetén szóbeli per utján is megvehetésére köteleztetik benne a lakosokat; sőt, hogy semmi vezetőjök se legyen, a község akaratjának tartják fen; melly szerződést ámbár a lakosok egymás közti magyarázás végett kikértek, meg nem kaptak; azonban előbb aláiratván általuk, előttük el is olvastatott. Ezekután csakugyan szóbeli rövid utra került a dolog (mint tervezte volt), s igen rövid idő t. i. egy nap alatt a szerződést is aláiró szolgabiró idéztet, itél s végrehajtani akar; de a végrehajtásnak – bár erős hatalomkarral vala eszközlendő – ellene állanak felsőbb helyre folyamodván, – s most a dolog függőben van.
1411Ne magyar szorgalom! most igazán édes leend tizszeres veritéked azon megérdemlett bére, mit talán nagy nehezen 3-dik télre kamarádba kaparithatsz. – Ugyan mit mondanának a jelenetre ama némelly jámborok által motivált würtembergai svábtelepek?! –
l.
