Széttekintés a fölfedezések és föltalálások mezején.
Széttekintés a fölfedezések és föltalálások mezején.
(Vége.)
Mit szóljunk továbbá azon soknemü és hathatós fölfedezésekről, mellyek az idő folytában, s kivált az utóbbi évtizedekben, a természettudományok minden ágaiban, u. m. csillagászatban, vegytanban, nép- és földismeretben stb. történtek? Körünk szük volna nem engedi részletességekbe bocsátkoznunk. Csak Ehrenberg kitünőleg érdekes microscopi vizsgálatait emlitjük meg, ki az in usoriák leirásával egy uj világot ismertetett meg velünk. Hasonló fontos eredményeket mutatott fel a vegytan kivált Lavoisier óta, s ugy látszik, hogy Liebig vizsgálódásai, mellyek az emberi értelemnek teljes diadalmai, a tökélynek igen magas fokát érték el. –
Mig itt egyik tudós fölfegyverkezett szemmel ama picziny ázalék férgeket, s a vérgolyócskákat vizsgálja, amott egy más tudós az istén iránti tisztelet és csodálat érzésével forditja hasonlag fegyverkezett szemét a csillagok végtelen mezejére. A csillagászat is idő folytában, kivált a távcsövek tökélyesbülésével érdekes és fontos felfödözésekkel gyarapult. Jelenleg 11 bolygót ismerünk, mellyek közül a régiek előtt csak öt volt ismeretes, u. m. Mercur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus. Uranust naprendszerünknek szélsőbb bolygóját 1781. födözte fel Herschel 40é hosszu tükör-távcsövével, és a négy kisbolygót, u. m. Vestát, Junót, Cerest, Pallást csak ez után födözték fel. Piazzi csillagász Palermoban födözte fel először Cerest 1801, Olbers Bremában pallást 1802, Harding Lilienthalban Junót 1804-ben, és ugyancsak Olbers Vestát 1807-ben.
A mint Macrobius Kapella állitja, már a régi egyptusiak azon fölfedezést tették, hogy a föld nem középpontja minden bolygóknak, hanem hogy Mercur és Venus a nap körül keringenek, mint központjok körül. Azonban tudjuk, hogy ezen fölfedezés életre nem jutott, hanem a Ptolomaeusé nyert köztekintélyt, melly azt tanitotta: hogy a föld helytáll a középpontban, s körülötte keringnek először a hold, azután Venus, Mercur, a nap s végre a többi bolygók – sőt az egész égbolt a nappal és minden bolygókkal együtt 24 óra alatt a földet megkerüli. Copernicus Miklós (szül. 1473. ” 1543.) ellenben a maga hathatós fölfedezései és számolásai által ezen homályt eloszlatta, s megtanitotta az emberiséget, hogy a nap a bolygók középpontja, a föld pedig nem egyéb egy egyszerü bolygónál. –
Ezen első alapitó után diszlett Tycho Brahe (1550–1600), a ki hasonlag igen szép fölfedezéseket tőn a csillagászat és égtan körében, s tévedései mellett is halhatatlan nevet szerzett magának. Ezután föllépett az ő tanitványa Kepler János (szül. 1571. ” 1631.), ki az ujabb csillagásztannak másik fő alapitója volt, s több hézagokat 837töltött be, mellyeket előzői nem vettek észre. Igy p. o. csalhatlanul bebizonyitotta azt, hogy a bolygók pályája nem kör, hanem tojásdad kerekdedségü (monyorú).
Továbbá Newton Izsák (szül. 1642. ” 1727.) a szám és égtani természettudományban olly vizsgálatokat és tapasztalatokat tett, mellyek a természetnek legbensőbb lényegét illetik. Bár milly nagyszerüek is voltak ezek, ő még is igy nyilatkozik felőlök: „Én nem tudom, mit fog a világ munkámról mondani, de én magamat azon gyerekhez hasonlitom, ki a tenger partján játszva most egy tarka kövecset, majd egy csillogó csigahéjat talált: azonban az igazság tengere kiismerhetlenül végtelen távolságra terjedt ki szemem előtt.” Nagy kortársa a német Leibnitz is nagy tisztelettel szólt mindig ezen férfiuról, honfitársai előtt pedig hogy milly tiszteletben állott, kitetszik azon siriratokból, mellyeket sirkövére véstek, p. o. „Itt fekszik Newton Izsák, kit az ég, természet és az idő halhatlannak hirdet, ezen kő pedig halandónak.”
„Sötétség boritá törvényid, o természet,
Az ur mond: légy Newton! s világosság tenyészett.”
Az ur mond: légy Newton! s világosság tenyészett.”
Még sokat számlálhatnánk itt elő a holdak, üstökösek némelly nevezetes természeti jelenések stb. körül tett felfödözésekről, de körünk szük volta ezzel felhagyni, s a nevezetesb feltalálásokra átmenni kénytet, mikről is, ha a Hetilap szerkesztősége érdekében találandja, szivesen szólandunk némellyeket röviden, de talán még is tanulságosan*
Szivesen veendjük, mert meg vagyunk győződve, hogy tisztelt barátunk avatottságától csak jelest és hasznot várhatunk. Szerk.
H.
