Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
„A würtembergi vándorok ügyét illetőleg Alsófehérmegye közgyülésében inditvány tétetett s megis állitatott: a) mikint az idegen betelepedők közül nem záratnak ki a gépészek, gyárnokok és jeles mesteremberek, kiktől e hon terményző ereje föltételeztetik, b) hozassék törvény legközelebbi hongyülésen a betelepedés és honositásról; c) a székely és magyar törvényhatóságok szóllitassanak föl részvétre a svábok ügyében.” – Szolgáljanak e határozatok alkalmul némelly tájékozások elmondására. – A német lapok, bel- és külföldön, következetlenségnek bélyegezik, hogy mig olly szivesen üdvözöljük a külföldi iparos embereket: addig olly élesen nyilatkozunk a sváb telepitések ellen, holott szerintök a földmüves osztály sokasitására van hazánknak szüksége, miután nálunk a földművesek száma kisebb, mint azt a terrenum nagysága, pusztáink néptelensége, gazdálkodásunk fejletlensége megkivánná. E lapok szerint tehát a magyar sajtó, melly a szászföldi telepitéseket olly egyhangulag támadá meg, nemcsak magával van ellentiségben, hanem az ország mezőgazdaságának, s evvel az anyagi közjólétnek is ellensége. – De e vád nem áll. Az egyetemes magyar sajtónak, mennyire mi tudjuk, egyetlen lapja sincs, mellyen állitatnék, hogy a magyarországi mezőgazdaság már kellőleg el van munkás kezekkel látva, hogy pusztáinkat nem kell népesiteni, átalában populationisticai szükségeink a termesztés igényeihez képest már tökélyesen födözvék. Sőt inkább a Magyar Gazda, gazdasági érdekeinknek ezen exprofesso organuma, szintugy mint a Hetilap, 838és nyilatkozása alkalmaival a politicai sajtó is, nyiltan és sajnálattal elismerik, miképen földeink sem mindenütt, sem kellőleg nincsenek müvelve, miképen ez egyéb okok között annak is tulajdonitandó, hogy nálunk igen sok vidékeken hiányzik a földmüves népesség, mikint tehát ennek a néptelen tájakon megtelepitése egyik legsürgetőbb szükség. Tehát a telepitést nemcsak hogy nem ellenezzük, sőt őszintén ohajtjuk mindnyájan. Csakhogy nem amugy parasztosan kivánjuk. Figyelünk az ország egyetemes viszonyaira, – szükölködő honfitársaink szükségeire, a nemzetiségünk érdekeire. Tudjuk, miképen hazánk felső vidékein ezernyi meg ezernyi a szegény, kit a kevés és sovány föld ott el nem táplálhat, – kinek, mert a müipar sem fölötte virágzó ott, iparos munkásság sem tengetheti életét; – kinek tehát a nyári szakban le kell vonulnia az alföldre, hogy ott bérbe vagy részre fogadva mezei munkákat végezzen a házi tüzhelynek minden áldása nélkül s a hontalanság minden nyomorainak kiséretében. – Tudunk továbbá a jobb tájakon is egyes tulnépesedett helységeket, miknek lakossága szivesen váltana földet másutt, hol munkásra van szükség, s ha emlékezetünk nem csal, csak alig egy két éve mult, hogy Pestmegyéből az áporkaiak folyamodtak is a n. m. m. k. kincstárhoz, hogy telepitetnének meg valamelly kincstári pusztán. Tudjuk azután, hogy székely rokonink közül esztendőnkint száz meg ezer ember menekül a török birodalomba, hogy ott majdan nemzetiségét és vallását az oroszositó befolyásnak hozza áldozatul. S mind ezeknek tudomásában nem szoros kötelességünkben áll-e sürgetnünk, hogy, ha és mennyiben telepitések történnek, azok a felső vidék szegényeiből, az egyes vidékek tulnépességéből, s a székely menekvőkből toborzzák embereiket. Azután őrködnünk kell nemzetiségünk fölött. Mint már mondottuk e lapokban is, a nemzetiségek önállóságra törekvésének korát éljük, s ezért a telepitők és települők szándékai nagy éberséggel követendők. Az erdélyi szászok részéről nyiltan volt már bevallva, hogy a würtembergi svábokat fajok szaporitása végett csőditették magokhoz, a minthogy ezt bizonyosnak is kell vennünk, miután üres földet számukra nem is tudtak adni, hanemha vagy a községi földekből szakajtottak nekik burgonyást, vagy magyar és oláh parasztot szoritottak ki telkéről. Kint Németországon, hogyan jő szóba a kivándorlás a dunai tartományokban? nem másképen, hanem a Dunának német folyóvá bélyegzésével s a german cultura nemzethóditó erejének számbavételével stb. Igy a telepitők. A települők, kik most a szászföldre menének, e részben a müveltség sokkal alantabb fokán látszanak állani, semhogy telepitőik e békés utu hóditásaikról öntudatot olthatnának magokba; – ők tehát nem volnának veszedelmes szándéku vendégek; de ha a település valóban olly nagyban inditatnék meg hozzánk Németországból, mint ott kivül ajánlatosnak találtatik: akkor majd kapunk „deutsches element-et,” mellyel majd ugy gyülik meg bajunk, mint Erdélynek maroknyi Szászaival. – Nemzetiségünk s a nemzetiségi érdekek egységének tekintetéből tehát nem szabad eltürnünk, hogy népesitési szükségeink akárhogyan, csak ember-számmal födöztessenek. Ezért ajánlottuk, hogy ha a telepités honfitársainkból ki nem telnék, akkor hijjuk vissza Moldvából véreinket, és nemcsak mezőgazdaságunkat fogjuk szorgalmas, és derék munkásokkal ellátni, hanem nemzeti elemeinket is gyarapitandjuk. Igaz ugyan, hogy a moldvai magyarságot gunynyal méltóztatik a mi deutsches elementünk 839emlitgetni; hanem ha Gegőnek és Jerneinek csak valamennyire is hinni lehet, ugy a csángók a würtembergi svábokkal bizony nagyban kiállják a versenyt.
Ime ezek a magyar sajtó nézetei a massalis telepités körül.
Hozzá tesszük még, mit a Hetilap mondott külön e részben. Mi ugyan is nem akartuk a nagyszámu telepitést sem eltiltani, hanem ajánlottuk azokat ugy intéztetni, hogy a nemzetiségi önállás és fönmaradás igényei hozzá ne férkezzenek. Javasoltuk a települőket, mennyiben külföldről érkeznek, magyar vidékeken, magyar helységek és puszták között szétszóratni, – és ajánlottuk, hogy az iskola minden telephelyen gonddal legyen az iránt, miszerint a települők gyermekei azonnal magyarul is tanitatván, ne maradhassanak tőlünk elszigetelve s igy készen nemzetiségünk érdekeinek elleneihez csatlakozni. Ha a nagy telepitések nem történendenek ugy, hogy vidékökön, helységeikben nem fog számuk tulnyomósága, vagy csak jelentékenyebb erőre is jutni: ugy nem tartjuk veszedelmeseknek, akármi népfajból hivassanak is a bevándorlók. Az egyesek hullározását inkább ohajtjuk, mint az ipar-mezején. S itt van kulcsa, miért nem szólalt föl, nemzetiségi aggodalomból senki az iparosok, gyárnokok és mesteremberek beköltözködése ellen. Műértelmöket, munkásságokat szivesen üdvözöljük, külföldiségöktől nem tartunk. Mit is árthatna e tekintetben valamelly Pfeifenschneider ha a makrapipák honában telepszik meg? Mit árthatna valamelly Schwartzbeck, ha Miskolczot szállja meg? – Noha meg kell vallanunk, miképen nagyon itt van már ideje, hogy magyar technikai oktatásal magyar ipar-osztályt neveljünk, s háritsuk el a szükséget, minélfogva e részben mindig csak külföldre szorulunk.
E szempontok előrebocsátása után megvalljuk, miképen Alsófehér megyének azon határozata ellen, miszerint a magyar- és székely hatóságokat a megcsalatott svábok iránt részvételre, azoknak megtelepitésére szóllitotta föl, nincsen semmi megjegyezni valónk, sőt örömest bele is egyezünk; – a külföldről beköltözködő iparosok bejöhetését természetesen szabadnak ohajtjuk mi is; a népesitési és telepitési törvények meghozatalánál pedig a fölebbi nézeteket is figyelemben tartatni kivánjuk. –
Mezőgazdaságunk sorsa. „Gondoljuk meg, miképen 7,500,000 hold termő földünk, (csak szántóföldet és réteket számitva) adó, robot, tized tartozások alatt; 3,200,000 hold polgári birtok adó alatt, s 6,000,000 hold nemesi jószág müveltetvén adómentesen: és meg fogjuk vallani, hogy illyen körülmények között egyes teherment, példánygazdaság létesülhet s egy ideig fönn is állhat ugyan: hanem az ország mezőgazdasága átalában, különösen pedig a jobbágy soha sem fog olly módon fölvirágzani, mint azt a nemzeti jóllét kivánja.”
Ezeket mondja Bárándy, a Preszburger Zeitungban. S mit Bárándy ebből következtetni látszik, hogy t.i. a robotot és dézmát meg kell szüntetni, hogy a birtokokat egy arányt kell terhelni: ez ketségtelenül áll. Mi pedig azért is kijegyeztük, hogy ez megint egy tanuság legyen, mikint a magyarországi földbirtok egyik részének tehermentessége 840korántsem olly áldás, melly a birodalom egyéb országait jogosithatná, kiegyenlitésül hazánk müiparát vámokkal terhelni.
Uti baj. A ,Vaterland’ után közlünk egy csinos anekdotát: Van Buren, az amerikai elnök 1841-ben, nyugaton tett utazása közben fölfordult s térdig állott a sárban. Megkérdezé kocsisát, hogyan fordithatta föl kocsiját. Ez szárazon válaszolt: én már 11 tagját a congressusnak fölforditottam, csak azért, hogy szavazatokat nyerjek a nemzeti ut folytatásának meghatározására. S mivel most az elnököt fuvaroztam, kötelességet véltem teljesiteni a nyugot iránt, remélve, hogy elejét vettem a vetonak, melly a nemzeti ut folytatásának megszavazása ellen tétethetnék. – Olly jól cselekvék bizony e fuvaros, hogy az ember ohajtaná: nálunk is fiat applicatio.
Az angol vasutak jövedelmei szinte növekedőben vannak. A folyó évi első negyedben az 1845. szinte első negyed fölött épen annyival szapordtak, mint taval a harmadévi ugyanazon időszakhoz képest. 1844-ben a nagy vonalok héti bevétele 78,000 font sterlingre ment; 1845-ben 97,000 fontra hágott; 1846-ban 116,000-re rugott a növekedés; 1845-ben 19,000, 1846-ban 38,000 font levén. – Ott a másik oldalon, hol sem a középponti, sem a vukovár-fiumei vasut nem kellenek, persze inkább szeretnék, hogy növekedés helyett deficit mutatkoznék mindenszerte a vasutaknál. De ha még sincs, legalább ez idő szerint és a közügyek normalis állapotában, ugy!!
Mester-inasok sorsa Bécsben, „mesterinaskinzás elleni egyesületet” inditványoznak, mint a Pannonia mondja. Jó leszen a mi metereinknek is gondolkozni e tárgyban.
Örsy.
Duna-mozgalom. Junius 13-kától 17-ig érkeztek a gőzhajókon fölülről 1143 személy, alulról 311. Ment fölfelé 719, lefelé 397.
A budapest hid alatt át kelt a fentebb emlitett idő alatt: fölfelé 62, lefelé 69, ez utóbbiak között 36 üres hajó.
Szarvason Békés vármegyében szabad kézből eladó egy igen szép fundussal és nagy gyümölcsös kerttel egy lakház a legjobb állapotban jó anyagból készülve. 1/4 urbéri föld, rajta egy nagy birka-istállóval és egy cselédházzal, 4 kapa szőllő és csinos lakházzal, és 400 dból álló nemesitett is igen gazdag gyapju birka nyáj. A venni szándékozók a tulajdonosnál Szarvason szentesi utczában 1559-ik szám alatt jelentsék magokat.
