A darmstadti fenső s elemi ipariskola.
A darmstadti fenső s elemi ipariskola.
Ez intézet leszebb virágzásnak örvend, alaptőkéjét egyesek, s a városi polgárság adta öszve. Ezen ipartanodában ugyan is az 5 elemi osztályon kivül a fenső ipartanoda 3 osztályában tanittatik a természettan, társaságleirat, ásványtan, épitészet s a rajztan. Ez utóbbi 4 osztályra szakad: 7411-ső a szabad kézi; 2-dik erőműtani; 3-dik a mértani; a 4-dik épitészeti. Minden egyes iskola belszin-területe 21 négyszegöl 64 tanulóra számitva. Különös tekintet fordíttatott a világosságra, s ezért az ablakok tágasok, s magosak. Minden tanra külön iskola, mintatár, e mellett az oktatók számára egy kis műszoba, ezenkivül kovács műhely, gyps- s faminta-műhelyek vannak. Felesleges megemlitenünk a hasznot, mellyet egy illy intézet képes előteremteni nem olly kis hazában, mint a millyen a hesseni nagyherczegség, hanem bátra emlithetjük hazánkat; ez ad kiképzett mestereket, virágoztatja a legszebb tanokat, főképen a hazai nyelvet. – Rajta tehát, ébredjünk már mi is fel valahára, s ne engedjük pangásban sinleni a már jó formán megalapitott, s jó fejedelmünk által is pártolt Iparegyesületet, s annak kebelében feállitott tanszékeket! Nincs Némethon határai között első rendü város, mellynek lelkes polgársága ne gondoskodott volna illy intézetről! És ime találtatik a fölszinén egy lelkes nemzet, egy nagy ország, mellynek iker-fővárosa, körülbelől 140,000 lakost számlál, s nincs ipartanodája! s miért! – talán szegény? nem, talán törvény által akarja rendszeresiteni? nem biz az, eszében sincs. Tehát mi hátráltatja a nemes intézet felvirágzásához megkivántató segédkezéstől az illetőket? Az, mert mindent onnan felülről készen várnak, vagy is várják a sült galambot feltálaltatni magokat. Szegény nemzet vagyunk uraim! nem nagy! Ezen gondolat fog eltemetni bennünket főkép, hahogy csak mindog more patrio commentárkodunk s devalválgatunk.
G. K.
