Egyesületi mozgalmak.
Egyesületi mozgalmak.
Iparegyesület. (Igazgatásiak, a majus 22-kei ülésből.) Egy illető bizottmány bemutatta azon programmot, mellyet a természet- és erőtanszék oktatója, Gelencei M. Pál ur a most folyó nyárszakra készített. E programm elfogadtatott. Szerinte előadó ur a légnyomásról, magnességről, villanyosságról, galvanismusról, galvanoplasticáról, electromagnetismusról, világosságról és a melegről fog tanítani. Előadásait a f. hónap 24-én kezdeni meg. Leczkeórája leszen: 736délelőtt 10–11-ig, mig a vegytani órák, int eddig voltak, ezentul is 11–12-ig fognak tartatni.
Olvastatott a debreczeni kereskedő testület elnökségének levele, mellyben az iparegyesületnek azon szándéklatát, miszerint körében a kereskedő segédek s iparosok számára magyar ügyviteli tanszéket állitani igyekszik, helyesli, elfogadja, valósitásához hozzájárulást megajánlja, s ohajtja tudatni magával, valjon mennyi öszveget kellend és meddig a tanszék fentartásához fizetni? A választmány őszinte örömmel vette, hogy a hazai kereskedői testületek közűl már akadt legalább egy, melly az egyesült czélzatát helyesen fölfogta pártolja, s eszközlésbe vételét elősegélleni kész. Az eddigi nyilatkozatok kedvezetlenek, vagy legalább halasztók voltak. Mondá az egyik: nincs szükség az egyesület által alapitandó magyar ügyviteli tanszékre Pesten, mert a kereskedő fiatalság Hampel ur kereskedelmi iskolájában már magyar nyelvtanra is oktattatik. De az ezen választ adott testület téved, ha azt hiszi, hogy magyar könyvezőket, ügyvivőket szóval magyar kereskedőket képezend az által, ha a könyvezést, számvitelt, a kereskedelmi segéd-tudományokat, minő a kereskedelmi földirat, áruismeret, váltó- s hiteltörvények stb. s magát a kereskedéstant is németül tanitatván, e mellett magyar grammaticát is morzsoltat. Magyarul tudni, vagy csak törni a magyar nyelvet, még nem képesseg arra, hogy magyar kereskedők, kereskedői ügyvivők, levelezők, könyvezők lehessünk. A kereskedés mostani gyakorlati férfiai között mennyien tudnak magyarul beszélni, de tudnak e magyar ügyvitelt, mellyet németben olly jól, tökélyesen, tudományosan vezetnek? Ahhoz, hogy e részben képességekkel birjanak szükséges, hogy a tudományokat magyarul tanulták legyen. Azon fölül a magyarországi kereskedő fiatalság közül ugyan hány egyén lehet, ki szerencsés Hampel urnak egyébiránt derék, jeles intézetében részt venni? Azon tanszék ellenben, mellyet az iparegyesület tervez, már a gyakorlati segédekre levén számitva, mind azok, kik a pesti kereskedésekben, boltokban alkalmazvák, élvezhetnék a tanitást, szertehordva annak oktatásait a haza minden vidékeire, hová akár további gyakorlat, akár település vezérlendik. Egy másik, szinte igen tiszt. testület akkép válaszolt, miképen mielőtt magyar ügyviteli tanszék alapitatnék, szükségesnek itéli, hogy az iparköri tudandókból az iparosság számára vasárnapi és mesterinas-iskolák állitassanak. A választmány fölötte örvendett ugyan, hogy e tisztelt testületnek ohajtásait nem csak osztja, hanem már teljesité is, azonban méltán fájlalta, hogy van testület a hazában, mellynek nincs tudomása arról, hogy az iparegyesület oktatásokat tartat, holott tanitásaival már is annyi szükséget pótol. – Más részekről, mint mondók, halogató válaszok érkeznek; pedig a szükség, mellynek pótlását e tanszék czélozná, sürgetős, parancsoló. Azért a választmány, ismételjük, a debreczeni kereskedő testület ajánlkozását igen örvendve fogadta azon reményt meritvén belőle, hogy e nemes s ügyszeretetből fakadt példa vonzó leszen, s a többi testvér testületeket is hasonló hozzájárulásra inditandja. S vajha ugy történnék! Igy az alapitás könnyü, terheletlen volna.
Ha a hazában létező körülbelül 30 testület csak 30 pftot ajánlana évenkint e tanszékre az igy bejövő 9000pftból az oktató is becsületes dijazást nyerne, s még maradna valami árutani gyüjtemény beszerzésére is, mi természetesen annál gazdagabban ütne ki, minél többet fognának a tisztelt 737testületek adakozni. De ajánlataiknak évenkéntieknek kellene lenni, mind addig mig a tanszéknek fenállása ohajtandónak mutatkoznék. – Illy értelemben fognak a hazai minden kereskedő testületek ismételve felszólitatni.
Olvastatott Glembay Károl rajzoktatónak jelentése, mellyből a választmány értesült, hogy a rajzoktatásban 115 egyén veszen részt az iparosságnek különféle osztályaiból, de egyéb rendüek is számosan. E nagy haladása rajzokatásunknak elhatározá a választmányt ujabb intézkedéseket tenni ezen tanitási ügy czélszerü kifejlesztésére.
Gyüjteményeink tekintetében is igen kedves tudomások jelentettek be. Helybeli fűszerkereskedő Prückler Ignácz ur a füvész-ásvány- és állatgyüjtemények számára 85 féle kereskedési árut sziveskedett ajándékozni. Tetemes áldozatáért a választmány nyilvános köszönetet mond a derék és lelkes polgárnak! – Továbbá az épitészi előadások egyik hallgatója, Szabó János ács az egyesület iránti hálából egy tetőzeti mintát készitett s ajándékozott a mintagyűjteménynek. Hála egy a legszebb erények közül, – s kiben e mellett szorgalom, hivatása iránti buzgó szeretet, haladási törekvés van, az kétségtelenül megérdemli, hogy sorsán isten áldása legyen, s derék növendékünk fáradalmait meg is szentelendi sorsa!
Tisztelettel és hálával fogadta választmányunk a n. m. m. kir. Helytartó Tanácsnak azon k. küldeményét, miszerint legfelsőbb rendelés következtében, a mult 1845-ik évben tartott birodalmi iparműkiállitásról szóló jelentésnek első füzetéből három példányt egyesületünk számára méltóztatott a nemes városi tanács utján általtétetni. – Majus 23-kán 1846.
Csanády jegyző.
A Védegyesület pozsony-vidéki osztályának ns. Pozsony vármegyéhez tett jelentése. Tek. KK. és RR. Azon ősi erényüknek, – a buzgó hazafiságnak, – miszerint mind azt, mit a hon javára lenni bölcsen beláttak, lelkesedéssel felkarolni, s szilárd kitartással, ápoló gondoskodással megvédeni, kifejleszteni soha el nem mulasztották, ujabb tündöklő jelét adák a tettes Karok és Rendek, midőn az iparvédegyletet hazánk tespedő iparának fejlesztésére törvényes eszközűl elismerék, annak alapelvét, melly az, hogy mit e honban vehetünk, azért pénzünket a külföldnek ne adjuk – magukénak vallák, – s emez országos intézetet részükről is törvényes pártolásuk alá helyezék.
Nem volt más biztositéka, nem más alapja ez egyletnek, mint az adott szó, melly a hazafiuság oltaránál szent esküvé vált, és az 1844ki országgyülés alsó táblájának, ezután hazánk több lelkes törvényhatóságinak azon elismerése, hogy ezen szó, ezen fogadás törvényes, törvényes s legártatlanabb eszköz a törvényes, s olly roppant fontosságú czélhoz, mellynek eddigi elhanyaglása nemzeti bűnnek tekinthetendő.
És ezen alapra helyezve, mellynek semmi külső anyagi erőssége, támasza nincs, de melly annál szilárdabb, mert a szivek mélyében gyökerezik, honnan az akarat óriása veszi eredetét, kezdé meg müködését az iparvédegyesület, s működött egy évig, eredményitett kitünő jeleniségeűl a nemzeti öntudatnak, melly olly hosszú sötét évek során szunnyadott, tagadhatlan nyilvánitásaul a bennünk lakozó erkölcsi erőnek, melly az associationalis elv összeforrasztó hatalmas erejénél fogva a béke szelleme-ébresztette europai törekvések 738párhuzamáig lökteté fel magát, az egész világ előtti bebizonyitásául annak, hogy él a magyar, érti nemzeti jelentőségét, s elég értelemmel bir megérteni az idő kivánatát, elég erővel, kitartással annak megfelelni. Igen tekintetes Karok és Rendek illy történetileg fontos jelenségeket mutatott ki az iparvédegylet egy évi működésében. Mert
Tekintetbe vevén mind azon akadályokat, gyanusitgatásokat, mellyekkel a Védegyesület elárasztatott onnan a másik oldalról, azon urak által, kik minden haladási kérdésnek, s intézetnek olly kedvtöltéssel ellene munkálnak, kiknek feladatuk az örökös negatio, de kik tenni egy mákszemnyit sem akarnak, és még is midőn valamelly eszme az általok görditett minden akadályokon áttörve áldást hozó eredményeiben igazolja magát, azzal mint magokéval kérkedni nem áltállanak daczára mindezeknek a Védegyesület ezen egy év alatt olly pezsgő életet idézett elő az ipar körében, annyi valóságos eredményt érlelt, minővel az austriai birodalmi tartományok boldog emlékezetü József császár által felállitott védvámok ápolata mellett egy év alatt nem dicsekedhettek; s ezen meglepő erőkifejtés az ipar körében kormányunk figyelmét annyira felhivá, hogy hazánk, s az örökös tartományok közti védvámok által előidézett egyenetlen iparviszonyoknak öszhangba hozataláról a védvámok megszüntetése által komolyan gondoskodik.
De nem terjeszkedhetik e vidéki osztály ezen állitások részletes bebizonyitásába. (Ezekre nézve gróf Batthyány Kázmérnak az országos védegylet elnökének az 1845-dik évi nov. 14-én Pesten tartott országos közgyülésben elmondott remek s kimeritő beszéde, a fentebbieket teljesen igazolja.
E vidéki osztály csak e vidék iparáról, a mennyiben az a védegylettel érintkezésben áll, s magáról e vidéki védegylet egy évi viszontagságiról értekezhetik.
Mind azon akadályokból, mellyek a védegylet terjedésének, hitelének s hatásának elébe átalánosan gördittettek, jó adag jutott osztályrészül e vidéknek is. A nyilvánosság, melly leghathatósb eszköz leendett az egylet terjesztésére, legalkalmasabb módjai, a legszigorúbb féltékenységgel zárattak el egyleti osztályunk előtt. Igy a censura még a legegyszerűbb meghivó jegyeknél is irtózott e szót „védegylet” megengedni, melly többnyire a nyomtatásban kimaradván, irással pótoltatott; annál kevésbé engedvén meg felhivásoknak, buzditásoknak vagy az osztály szakonkénti közérdekü intézkedéseinek a sajtó utjáni közhirré tételét, sőt ez egylet német ajkú tagjai számára leforditott czikkeket a Hetilapból, melly szinte censura alatt van, a helybeli német ujságba kinyomtatni sem engedé. Ez oldalról tehát osztályunk nyomottabb volt, mint több más osztály. De a nyilvánosság más oldalról is el lőn zárva osztályunknak, t. i. a helybeli város-rendőrség részéről, melly az osztályunk részéről a tagok összegyülekezetére tenni kelletett meghivásoknak köz kifüggesztésüket eltiltá, és igy osztályunk bizottmányának a legfáradságosb módon kellett eszközöltetni, hogy a közgyülések napja annyira mennyire a közönségnek tudomásúl tétessék.
De mind ezen egyenes akadályozásoknak, többféle alattomos s férfiatlan incselkedéseknek, és sokak részéről mind azon közönyösségnek daczára, hála e vidék polgári józan értelmének s buzgó hazafiságának, osztályunk ezernél felül több tagot számlál, és pedig valamint minden osztályából, 739ugy egyéniségökre nézve vidékünk előkelőbbjeiből, és ezen tagok buzgó ragaszkodása az egylet alapelvéhez s közremunkálása meglepő valóságos eredményeket idéztek elő vidékünk körében is.
Igy azon erkölcsi rokonszenv, mellyet minden becsületes, igaz ügy s vállalat maga iránt ébreszt, s melly mintegy önkénytelen ragadja meg azokat is, kik azon ügynek nyilvános barátivá magokat be nem vallják vagy vallhatják, melly egyesületünknek is több tagot szerzett, mint kik abba nyilvánosan szegődnek.
Azért az országos Védegyesület e vidéki osztálya kedves kötelességének ismeri az egylet ezen első egy évi működését, s ennek eredményezését rövid vonásokban a tekintetes Karok és Rendeknek előadni.
Ezen egy év alatt 10 szövetgyár keletkezett, összesen mint egy 200 szövőszékkel; két pecsétviasz- s czinóbergyár, egy nagyobbszerű keményitő-gyár.
Az ezelőtt létező gyárok, s iparvállalatok tetemesen kiterjeszkedtek, ugy a mesterségek is a nagyobb pártolás, s versenyzés mellett dús tenyészetnek néznek elébe, sőt maga a malomvölgyi helybeli nagyszerű vállalatnak alkotó elve nem levén más mint az, mellyet a védegylet felállitott: ezt is méltán szülöttjének vallhatja egyletünk.
Mind ez a vidék népesedését, vagyonosodását, és az adózó osztály növekedését mozditá elő.
S ez az, mit vidéki osztályunk a tekintetes Karok és Rendeknek előadni kötelességének tartá, bemutatásaul annak, hogy osztályunk a tettes Karok és Rendek pártolására magát érdemesiteni, s a tettes RRnek a védegylet alapelve iránti bizodalmának megfelelő eredmények életbe hozatalán buzgólkodott, ugy más részről mind ezeknél, bármelly nehéz álláspontokon is soha rendeltetése teréről, t. i. az ipar köréből ki nem lépett, s a békés törvényes ösvényt el nem hagyja, s olly mezőket meg nem kisértett, mellyeken hatni törvényesen felhiva nincs.
Hiszi az egylet e vidéki osztálya, hogy idővel az egylet elleni rágalmak, gyanusitgatások szünni, üdvös működése ellen akadályok nem fognak tétetni, hogy azoknak, kik az illyenekben eddigelé kifárahatlanoknak látszatnak, erélyük meg fog zsibbadni azon nemzeti életünkön napról napra mind inkább kinyomottabban áttörő igazságon, hogy a védegyletben a nemzet geniusa nyilatkozik, melly az ipart karolá föl ápolandó magzatául, hogy ez által a közjólétet s gazdagodást és igy azon nemzeti nagyságot idézze elő, mellyre nemzetünk az istentől megáldott erkölcsi tulajdoninál, s anyagi előnyeinél fogva Európa több nemzetei sorába fölemelkedhetik, és ez hiténél fogva reményli a tekintes Karokat és Rendeket évről évre örvendetesebb előterjesztéssel meglephetni.
Az egylet e vidéki osztálya magát a tettes Karok és Rendeknek hazafiúi pártfogásába továbbra is ajánlja.
Az országos védegyesület pozson-vidéki osztálya f. 1846. évi mart. 1-én tartott közgyüléséből nagyrabecsüléssel s ajánlkozással marad. (Gróf Viczay Károly elnök. Sánta Gábor jegyző.)
Verein für siebenbürgische Landeskunde. Igy nevezzük meg az egyesületet, mellyet megismertetni szándékozunk; nem olvastuk magyar nevét sehol; eszközlései, mint hisszük, német nyomtatványokban jelennek 740meg, s az erdélyi szászok, ugy látszik, kizárólag magokénak tartják azt. Meghagytuk hát német nevét, az erdélyi magyar lapoktól bizton elvárjuk, hogy ha joggal kell és lehet, vindicálják azt a magyarságnak, vagy legalább annak is.
Czélja az egyesületnek, szabályai szerint: 1 §. Czél. 1) gyámolitása a kutatásoknak az országismeret minden ágaiban. 2) Munkálkodás az országismeret minden ágaiban, és sajtó utján közlése az e részbeli dolgozatoknak.
Inditványozták ez egyesületet: medgyesi tanácsnokok Graeser A .és S., meg Fabini J. lelkész. Inditványukat avval kezdék, hogy 1840-ki october 8-ára tanácskozást hirdettek Medgyesre, meghiva arra az országismeret minden barátit. E meghivásra személyesen 73an jelentek meg, 13an irásban nyilatkoztak a hozzájárulásra. Ekkor a szabályok kidolgoztattak; – 1842-ki május 19-én már 127 tag volt, közgyülés tartatott; Bedeus József elnökké választatott; 100pft. jutalmat tett ki az erdélyi szászok történetének népszerü kidolgozására; elhatározá egy folyóiratnak meginditását e czim alatt „Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde.” Majd egyesületi titoknak és szerkesztővé: Benigni választatott. 1843-ban juniusban ismét közgyülés volt. Ekkor az Archiv első tüzete lőn bemutatva. – Itt elhatároztatott, hogy Erdélynek 5 gymnasiuma számára földismei gyüjtemények szereztessenek; gyüjtőnek Ackner ur választott. A tagok száma 242-re szaporodott. – 1844ki majus 30-án Szebenben tartatott a 4-ik közgyülés. Ez három 60, 50, 40 ftos jutalmakat tűzött ki uj regestumok legjobb kidolgozására. Minden hozzáférhető oklevelek lemásolása megrendeltetett. Minden előkészittetett egy codex diplomaticus szerkesztéséhez. – Továbbá 60 pft. jutalom tétetett ki egy erdélyi vármegye legjobb monographiájára. – Ekkor szabad rendelkezés alatti öszvege volt az egyesületnek 1061 ft. – 1845-ki majus 20-án Beszterczén volt az 5-ik közgyülés. Ackner ur bemutatta dolgozatát egy, még 1842-ben kitett (a referens által azonban nem emlitett) jutalom kérdésre: „Beschreibungen der Mineralien Siebenbürgens aus geognostischem Standpunkte. Jutalma 100 pft. (E munka ez idén fog megjelenni nyomtatásban.) Beérkezett ekkorra a regestumokról is egy munka 1300-ig. Ujabb jutalmakat tűzettek ki: az 1301–1526-ki regestumok kidolgozása két szakaszban. Mindenik szakaszra nézve 60, 50, 40 ft. a kitüzött jutalom. A természet-leiratból az erdélyi csigolyás állatok (Wirbelthiere) leirása kivánatik; dij 100 pft. – Eddig már 4 füzet jelent meg az Archivból.
X.
A nemzeti képcsarnokot alakitó egyesület első közgyülése jövő kedden, junius 2-kán, délután 5 órakor tartatik a magyar nemzeti Museum épületében. Főtárgyai lesznek: az egyesület eddigi működésének előterjesztése, az igazgató választmány megválasztása, s egyéb szükséges intézkedések.
