Műszórosta.
Műszórosta.
Ugy hisszük, hogy folytatnunk kellend.
„A növény nagyobb része csak hitvány patkanczát nyilott,” igy szól a vasárnapi ujság, a violákról értekezvén. Mit ért a patkancza szó alatt? – Azt gondoljuk ugyan, hogy nem teljes, hanem simpla violát akart mondani. De ekkor talán „paszkonczát” kell vala mondania. Mert paszkoncza: annyi mint unfruchtbar, impotent, zeugungsunfaehig, Fogarassy szerint; Kresznerits szerint is: paszkoncza kakas, herélt kakas. Balaton vidékén is ezen szóval teszik ki a nemzésre elégtelen himféléket. Sőt a székely is paszkoncza-kendernek hijja a virágos kendert. Mi hát az a patkancza? S minek ir variansokat, ha paszkonczát akart értetni a vas. Ujság?
„A géppapir nem jó, mert nagyon torha.„ Ezt is a vasárnapi ujság mondja, de mi nem értjük. – Torha Kresznericsnél, Molnár Albert szerint, phlegma, pituita. – Torhadni: Fogarassynál, nem tudjuk mi forrás szerint, annyi mint faulen, verwesen; torhulni pedig erstarren, fühllos werden. A papirosra mi értelemben lehet ezt alkalmazni, kivált ugy, hogy csak a géppapirost illethesse az értemény? – Talán hogy törékeny-t akart mondani az értekező.
Pádimentom-deszka, szinte a vasárnapi ujság által használtatik. Én nem szebb pádimentom helyett: padlás, padolat, talaj, talajzat?
Fuszujka. Illy förtelmes név alatt ajánl a Kolozsvári Hétilap valami növényt. Mi ennek becsületes neve magyarul? –
608„Kárvédlő s biztositási jelentés.” Az Erdélyi Hiradóban tehát már a kárt is lehet védeni! Furcsa. – Ne védjük biz azt, hanem mentesitsük tőle magunkat, – védeni csak nyelvünket kell az illyen czifraságoktól.
Cylinder-Uhr: cylinder óra. Könnyü forditása ez az Erdélyi Hiradónak, pedig a henger-óra sem nehéz.
Champignon: magyarul champeon az Erdélyi Hiradóban. A helyett, hogy roszul beszéljünk francziául, mondjuk jól magyarul „cseperké”-nek.
Stukaturer, a czéheket illető kormányi rendelvényekben, latinul: Gypsarius, magyarul pedig: Padlazó vagy padozó. Padlásnak, padnak mondjuk ugyan az épületek tető-alját, sőt a szobák azon fedezetét is, melly gerendákra deszkákból van rakva. – De a stukaturt talán még is máskép kellene mondanunk, nem csak azért, mert ama deszka-padlástól különbözik, hanem azért is, mert padolat-nak kell neveznünk a szobaföld burkolatát is. Igen ajánlatosnak tartjuk Fogarassinak e kitételét: Stukatur: mennyezet. Igy aztán a Stukaturer lenne mennyező.
Wagner: a czéhi rendeletekben: kerekgyártó vagy bognár. E synonimonra nincsen szükségünk. Különben is azt tartjuk, hogy a bognár szó csak a nyelvszokás tévedéséből rontatott el és ruháztatott fel a kerekgyártó értelmével. Bodnárnak mondjuk a német Binder-t, (s ezért hagyjuk is el a rosz magyar ,pintér’ szót;) s bognár, ugy hisszük csak a bodnárnak elhibázott variánsa, s igy kerekgyártóval egy értelmű nem lehet. Szónak is csak bodnár jó, mert származik a bodonból, mi annyit tesz, mint ,vasculum ligneum.’ Ellenben a bognárnak semmi genealogiája nincsen. – Mondjuk még a kerekgyártót kollár-nak is; de ez tót. Maradjunk a kerekgyártónál, s ha már a hintók, batárok épitőit igy nem akarjuk nevezni, hijjuk őket az ujabb nyelvszokás szerint kocsigyártóknak.
Goldschmied, vagy Goldarbeiter: a czéhi stylare szerint. aranytkovácsoló, vagy ötves, vagy aranymives. – Hagyjuk abba azt a phrasaeologicus szó-szatócskodást. Csak zavart okoz a sok synonimon. Maga egy, a czéhügyekben bocsátott rendelvény is épen e sok varians által tévedésbe vezettetett, mert, a Goldschmiedet és a Goldarbeitert két külön mesternek vette, holott ugyanegy értelme van mindkettőnek, épen ugy, mint példaul a Sprengler, Klempner, Flaschner csak bádogost jelentenek. Maradjunk az aranymüvesnél. – Az ötvös ugy látszik tágabb, sem hogy alatta csak aranymüvest lehetne érteni; az ezüstművesek is ötvösök; ugy emlékezünk, hogy a gombosokat is olvastuk már ötvösöknek mondva. Talán hogy mind ötvös, ki ötű-vel, vagy ütű-vel, (malteus) dolgozik, nem vas és aczélműveken.
Gürtler: egy czéhrendelmény szerint magyarul: velenczei-réz-mives, vagy gomböntő. – Köznéven, ugy tetszik, Gombosnak hijuk, s nekünk legalább e szó ellen semmi kifogásunk. –
Posamentirer: Paszományt-verő. – Rövidebb s még is jelentő: paszományos. –
Zeugmacher; latinul: textor materiarum; magyarul: anyagszövő. – Nem jól van. Szó szerint: kelme-szövő, kelme-takács. Mert itt nem a latin materia forditandó, hanem a német Zeug, ez pedig kelme. Iparosságunk mostani fejledése feljogosit, hogy a Zeugmachert szövetgyárnoknak 609nevezzük. A kis iparnak gyapottakácsai, selyemtakácsai, gyapjutakácsai ugy is magok nevén neveztetnek, ezeket ugy sem nagyitjuk szövetgyárnokokká.
Zeugschmied: latinul: instrumentorum mathematicorum confector; magyarul műszerszámkészitő. Isten bizony! mintha csak a nagy ákász-utczában olvasnám egy csizmadia czimerét ekképen: „a nemzeti lábbeli viseletnek mestere.” – Minek illy szentivány-éneket csinálni a mindennapi szükség elnevezéseiből. Rövideknek kell azoknak lenniök, gömbölyüknek. – Ha mechanikus szerszámokról van szó: szerkovács késziti azokat; ha mathematicai szerekről beszélünk: ugy ezeknek csinálóját talán szerműves-nek mondhatnók; a fa szerszámok mestere lehetne: fa-szerész vagy műszerész. Mind ez már nem hason-szó, hanem a szabatosság által igénylett saját néven keresztelés.
Firnaisz: firnász, (B. H. P.) – Igy csunyán van e szó magyarositva. Bugát gyantár-nak mondja, s az erdélyi lapokban is igy olvashatni.
Kapsel: kápszli. (M és J.) A szótárakban mindenütt olvashatni hogy: lőkupak.
Bley: ón (M. és J.) Hát az ólom mi? és a Zinn-t hogy hiják magyarul? Beszéljünk szabatosan: Bley: ólom, plumbum. – Zinn: ón, stannum. –
Wikszolt padolat. (K. H.) viaszolt, vagy simitott padolat bizony szebb volna.
Procent: századbér (K. H.) E kifejezés jó volna, ha procent minden csak a hasznavett pénznek diját jelentené. De procent gyakran arányok kifejezésére, veszteségek kitételére is használtatik, s ekkor már bérnek nem lehet mondatnia. Minap megjegyeztük, hogy száztuli vagy századék szavak volnának elfogadandók.
Fővárosi hirnök. A kerepesi uton is ültettetik, mint gondoljuk, a városnak magának gondoskodásából egy séta, s a rókus-templomtól már Mátyás királyig haladott elő az ültetés. – Üdvös és üdvözlött intézkedése ez a helybeli hatóságnak, melly a fák zöldjében élvezetet adand a szemnek, – lombjaiban árnyékkal enyhitendi a nyári tikkadást; – megovandja a szomszéd házakat az iszonyu pornak meglepéseitől, és előmozditandja igy a lélek vidorságát, a test épségét, melly ezen felűl megkimélendi a városi pénztárt is tetemes évenkinti kiadásoktól, miket a roppant széles ut azon részének kikövezésére, illetőleg kijavitására kellene forditania, melly ezután a sétafák mellett követ épen sem igényelend. S valóban nem csekély azon teher, mellyet Pestnek tömérdek széles utai és utczái szükségessé tesznek a kövezés tekintetében. S mivel mi e széles házközöket szépeknek is, hasznosoknak is tartjuk: azért örölünk, ha fasorok ültetése által megcsökkentetik a kövezés nagy költsége. E gazdálkodási, valamint a fölebb érintett élvezeti és egészségi tekinteteknél fogva ohajtanók tehát, hogy a megkezdetett séta folytattatnék föl egész a szinházig. Onnan pedig mehetne tovább az országuton egy részt a szénpiacz és váczi utra, más részt le a szénapiaczig. Olly szélesek ez utak, miszerint kényelemmel lehetne mind két felől egy egy álléet ültetni. – Ugy látszik elmult már városunk felül azon regime, melly azt tartotta, hogy a város azért város, hogy fája ne legyen; ezért a tett kezdeményekhez képest is jó reménységben vagyunk, hogy lassankint kellemes sétákban 610fogunk fris léget szini ott, hol most a portengertől jaj szemeink és tüdeinknek. – Faxit Deus!
Ugyan nem lehetne ama kebellázitó állatkinzásnak valahára véget vetni, melly Pestnek utczáin mindennap olly bosszantólag háboritja a szelidebb kebleket? Értjük a vizhodók kegyetlenkedését, kik egyetlen, iszonyuan elcsigázott szamárra 8 putton vizet is felraknak; – minden megállásnál csaknem térdre roskasztja e teher az erőtlen, különben is emelgetős állatot, mellynek olly túros a háta, szűgye, hogy az eleven hus szederjessége émelyiti már a rátekintőt; – az iszonyu ütlegézés elhallatszik a második utczába is, nyomai pedig az állat bőrén abban látszanak meg, hogy gerinczén már szál szőr sincsen, mind elverte a dorongazás. – Nem lehet leirni azon érzelmét a szorongásnak, melly az ébredett könyört csaknem botemelésre fegyverzi a baromnál is baromabb emberre, ki ennyire lelketlen kenyér-keresőjének sanyargatásában. – Meg kellene tiltani, hogy egy szamárra többet rakjanak négy puttonnál; a ki többel terhelné szamarát, hadd fizetne birságot.
Nincs semmi hazai gyolcsnemü? Stosz és társa kolosvári kereskedők azt hirdetik, hogy náluk van rumburgi, hollandi, amerikai s operencziántuli gyolcs, asztalnemü, butor és függönykelmék stb. – De egy szóval sem emlitik, hogy hazai gyolcsokkal is szolgálhatnak. Nem tudják talán a jó emberek, hogy bizony már szép vászonneműeket lehet itthon szövetni. Nendtwich Imre urnak gazdag raktára van Pesten Liedemann Ferencznél a váczi utczában, Nagy József, szinte pesti kereskedő, igen gyönyörü fehér szövetekkel láthatja el a kérdezkedőket, mert csak a helybeli takácsoknál is szebbbnél szebb végeket szövethet. – Hát butorkelméket mi izléssel készitenek Valero, Hőhnel, Schütz, Herzsch, Szeisz stb Pesten. Linj és Wiethner Győrött? Mi szép butorkartonokat festenek Goldbergerék és Leutnerék szinte Pesten, – Thern Iglón? stb. – Kérjük, jó urak! szivesen, méltóztassanak kissé gondosabban körűlnézni a hazai műipar számos vállalkozói között is, és adjanak alkalmat a honi iparművek pártolóinak, miszerint becsületszavokat megtarthassák! Hiszen Kolozsvárott is csak kell, hogy sokan legyenek illy pártolók! Szolgáljunk nekik is.
Ő is, a Pesther Zeitung, Magyarországon a germanismus organuma, forgatja lefelé németre a Budapesti Hiradó devalvationalis rovatát. De miért? kérdi a nyájas olvasó. Azért, hogy a kit a B. Hiradónak nem sikerült magyarul elámitani, a Pesther Zeitung németűl tehesse bolonddá, és mivel talán a német közönséget elámithatóbbnak gondolják mint a magyar. – Majd megválik!
Miért a B. Hiradó és Pesther Zeitung olly jó pajtások? Mert mind kettő mint a mangor-lóF*2 egész nap, egész héten, egész évben szembekötve kering s még sem halad.
A korán elhunyt Vajda emlékét mult vasárnap ülé meg Teichengraeber oktató ur növendékeivel a budai hegyekben, hol egy bérczet Vajda-bércznek neveztek, mellyen évenkint e jó emlék virágait felfrissiteni elhatározták. Az elhunyt érdeme irodalmunk körűl sokkal ismeretesebb, mint sem magasztalásunkra szorulna; de lehetlen még is Teichengraeber oktató ur ezen tettét dicsérettel meg nem emlitnünk, kivált e korban, mellyben mind inkább enyészni kezd a lelkesedés és kegyelet. 611Ő ez által növendékei szivében kegyeletet akar kelteni az elhunyt iránt, a jelesek követésére akarja buzditani á fiatalságot, melly törekvésnek csak jó következése lehet. A gyermek Themistoclest is a marathoni emlékek látása gyulasztotta nagy tettekre. A haza érdekében tehát csak ohajtható, hogy a tanitói kar egyszer valahára a tanitás teréről a nevelésére is átlépvén, magas hivatásához illetőleg minden alkalmat megragadjon, melly által az ifjuságban élő s elhunyt becsületes munkás honfiak iránt kegyeletet kelthet, s azok példájának tüzelheti. Fogadja a derék tanitó baráti kézszoritásunkat.
