Bárbeszédem az iparegyesületi oktatásról.
Bárbeszédem az iparegyesületi oktatásról.
Egy jó indulatu emberre volt minapában szóllásom, s mivelhogy ő a tudományok mezején foglalatos, szőnyegre vontuk az iparegyesületnél folyó oktatást, mint a melly az uri ember szerint kivánatos volna, s mint melly szerintem és a valóságban már folyamatban van.
Mert vannak ám emberek, kiknek a magyarországi journalistica nem iratik, kik tehát igen sok intézetink és közügyeinkről tudomással nem birnak, sem nem olvasván, mi felőlük a közönségnek jelentetik, sem nem vevén részt azokban, mik a közdolgok körül történnek.
És illyen volt az én, egyébiránt ismétlem, jó indulatu emberem.
Arról váltottunk épen szót, miképpen a magyar status eddig még semmi képeztetést nem adat az iparos-osztály fiatalságának, holott az iparügyek fejlesztése, nemesbitése ezt már parancsolólag igénylik.
„De hát, ugymond emberem, addig is, mig a kormány megnyitja az ipartanodát, miért nem teszen az iparegyesület valamit, neki kellene e részben lenditeni, mert hiszen sajátlag az volna hivatása, hogy az iparosság körében 578szükséges tudományos ismereteket terjesszen az iparüzők között.” –
,Uram, ezt az iparegyesület teszi; czélja: kivált az iparköri hasznos ismeretek terjesztése, – s oktatásait már egy két év óta szép számu hallgatóság előtt folytatja!”
„Ugyan? Nem tudtam. – Ha azonban ez egyesület már oktatással is foglalkodik: ugy ohajtanám, hogy ez akkint történjék, miszerint a nem-magyar ajku iparos ember is hasznát vehesse, mert hijában, urak, az iparüző-osztály férfiai között a legkevesebb tud magyarul. – Nem használ az oktatás addig semmit, mig németül is nem adatik. Lássák az is, hogy a pesti közönség nagy része sem tudja, hogy vannak, az iparegyesületnél oktatások, csak annak tulajdonitható, hogy az előadások csak magyarok voltak.”
,Dehogy! Sőt inkább eddig az oktatók mindig két nyelven tartották előadásaikat, a mit előbb magyarul elmondának, azt azonnal németül ismételték, ugy annyira, miképen az ismeretek nagyobb tömegének előadására alig maradt idejök.”
„Igy tehát bizonyosan nagyon tudományosan adatnak elő a tárgyak, miket népszerü, könnyen érthető modorban kellene a nem-tudós hallgatóságnak előadni. Mert uram, a vasárnapi népszerü leczkéknek különbözniök kell a rendes iskolai tanitások hangjától, nyelvétől, irányától. A munkás ember nem találhatja bele magát a tudós emberek rendszereskedő bölcsességébe, – neki a beszélgetésnek, hogy igy fejezzem ki, átömlesztő értésitései kellenek; – tudós szagu fel- s alosztályok helyett neki inkább rövid tájékozások szükségesek, s valamelly szemle-szerü átnézése az ujabb eszméknek, találmányoknak, stb., miket ő otthon műhelyében azonnal megkisérthessen, utáncsinálhasson. A mi a rendszerből neki használhat, az legfölebb, némi rövid bevezetés, melly oda állitsa őt, honnan az uj dolgokat, s munkáinak okszerüségét beláthassa. Illyeneknek kell a vasárnapi előadásoknak lenniök, nem pedig mély tudományosoknak, minők az egyesületi előadók által alkalmasint tartatnak.”
,Uram, alig tudom elhinni, hogy ön nem az egyesület oktatásainak nyomtatott programmját mondotta el imént. – Hiszen a mi előadóink sem fontoskodnak professori parókákban, – nem száraz tudomány- skeletteket adnak, – nem osztályoznak bonczolati szétszaggatással stb., hanem épen azon tájékozási irányban adnak közléseket, tanácsokat, melly szerint majd az öntanulásra ébresztessenek s képesitessenek, majd utasitásokat nyerjenek műhelyi munkáik okszerűbb intézésére a hallgatók. – Tehát uram, e részben is megelégedhetik ön egyesületünk oktatásával!
„Ez valóban szép! Azonban ohajtanám, hogy ez oktatás kiterjesztessék mind azon tudományokra, miknek az iparos munkákra befolyásuk van. – Jelesül...”
,Kérem ne fáradjon ön, elmondom, hogy mit tanittat az iparegyesület. A természet és erőtant, a vegytant, a természet leiratot mind a három országaiban, épitészi s mérnöki tudandókat...!”
„Kár hogy a könyvezést, az ügyviteli irmódot nem tanittatja, mert ha az elmondott ismeretek szükségesek a munkák okszerüsitésére, a könyvezés, számvitel stb., az üzlet rendességére nézve elmulaszthatlanul megkivántatnak.”
,De uram! mind ez is tanitatik az iparegyesületnél.’ –
579„Igen, de irás, olvasás, és átalában az ismeretek világába az első bevezetés a fő dolog, e nélkül keveset fog hatni az egyesület.”
,Van mesterinas-iskolánk, hol az iparosság leggyöngébb fiatalsága a legelső tudnivalókban részesitetik. Vannak órák a mesterlegények számára is ugyan ez első bevezetés megtétele végett.’
„Nem szabad elfelekezni a rajzolásról sem...”
,Korántsem! Az egyesület oktatást adat a rajzolásban is.’ –
„Hát ha mind ezen tanitás ingyen adatnék!”
,Kevés kivétellel mind ingyen-leczkék ezek.”
„Boldog isten, uram, hisz igy az iparegyesület megbecsülhetlen szolgálatokat teszen a hazának! S meg is vagyok győződve, hogy a közönség a legélénkebb segedelmezéssel istápolja ez egyesület törekvéseit. Bizonyosan számtalanok tagjai?”
,De uram, már ez nem ugy van. Kevés bizony a résztvevő, noha 2 ft csak az évi fizetés. Azt gondolná az ember, hogy illy csekély részvénydij mellett 100,000-ig is megy az aláirók száma. De bizony az nem történt.
„De hogyan? – ez lehetlen; e résztvétlenség megmagyarázhatlan.”
,Nem megrovásul, csak a lehetségnek bebizonyitásaul hozom fel, hogy ön, uram, szinte még nem irt alá...’
„Ah, kérem, mennyi idejét rablottam el; ezerszer követem, ajánlom magamat.”
,Servus!’
* * *
Hány ezer emberrel lehetne még e párbeszédet ismételni nem Magyarországon, hanem Budapest?! –
Egy tagja a volt leczkebizottmánynak.
